Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
(Til sangmesteren. Efter "morgenrødens hind". En salme af David.) Min Gud, min Gud, hvorfor har du forladt mig? Mit Skrig til Trods er Frelsen mig fjern.
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Min Gud, jeg råber om Dagen, du svarer ikke, om Natten, men finder ej Hvile.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Og dog er du den hellige, som troner på Israels Lovsange.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
På dig forlod vore Fædre sig, forlod sig, og du friede dem;
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
de råbte til dig og frelstes, forlod sig på dig og blev ikke til Skamme.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Men jeg er en Orm og ikke en Mand, til Spot for Mennesker, Folk til Spe;
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
alle, der ser mig, håner mig, vrænger Mund og ryster på Hovedet:
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
"Han har væltet sin Sag på HERREN; han fri ham og frelse ham, han har jo Velbehag i ham."
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Ja, du drog mig af Moders Liv, lod mig hvile trygt ved min Moders Bryst;
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
på dig blev jeg kastet fra Moders Skød, fra Moders Liv var du min Gud.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Vær mig ikke fjern, thi Trængslen er nær, og ingen er der, som hjælper!
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Stærke Tyre står omkring mig, Basans vældige omringer mig,
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
spiler Gabet op imod mig som rovgridske, brølende Løver.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Jeg er som Vand, der er udgydt, alle mine Knogler skilles, mit Hjerte er blevet som Voks, det smelter i Livet på mig;
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
min Gane er tør som et Potteskår til Gummerne klæber min Tunge, du lægger mig ned i Dødens Støv.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Thi Hunde står omkring mig, onde i Flok omringer mig, de har gennemboret mine Hænder og Fødder,
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
jeg kan tælle alle mine Ben; med Skadefryd ser de på mig.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Mine Klæder deler de mellem sig, om Kjortelen kaster de Lod.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Men du, o HERRE, vær ikke fjern, min Redning, il mig til Hjælp!
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Udfri min Sjæl fra Sværdet, min eneste af Hundes Vold!
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Frels mig fra Løvens Gab, fra Vildoksens Horn! Du har bønhørt mig.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Dit Navn vil jeg kundgøre for mine Brødre, prise dig midt i Forsamlingen:
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
"I, som frygter HERREN, pris ham, ær ham; al Jakobs Æt, bæv for ham, al Israels Æt!
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Thi han foragtede ikke, forsmåede ikke den armes Råb, skjulte ikke sit Åsyn for ham, men hørte, da han råbte til ham!"
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Jeg vil synge din Pris i en stor Forsamling, indfri mine Løfter iblandt de fromme;
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
de ydmyge skal spise og mættes; hvo HERREN søger, skal prise ham; deres Hjerte leve for evigt!
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Den vide Jord skal mærke sig det og omvende sig til HERREN, og alle Folkenes Slægter skal tilbede for hans Åsyn;
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
thi HERRENs er Riget, han er Folkenes Hersker.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
De skal tilbede ham alene, alle Jordens mægtige; de skal bøje sig for hans Åsyn, alle, der nedsteg i Støvet og ikke holdt deres Sjæl i Live.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Ham skal Efterkommeme tjene; om HERREN skal tales til Slægten, der kommer;
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
de skal forkynde et Folk, der fødes, hans Retfærd. Thi han greb ind.
