Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Til Sangmesteren; til „Morgenrødens Hind‟; en Psalme af David.
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Min Gud, min Gud! hvorfor har du forladt mig, du er fjern fra min Frelse, fra mit Klageskrig.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Min Gud! jeg raaber om Dagen, og du svarer ikke; og om Natten, og jeg kan ikke være stille.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
Men du er hellig, du, som bor iblandt Israels Lovsange!
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Vore Fædre forlode sig paa dig; de forlode sig paa dig, og du friede dem.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Til dig raabte de og frelstes; de forlode sig paa dig, og bleve ikke beskæmmede.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Men jeg er en Orm og ikke en Mand, Menneskens Spot og Folks Foragt.
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
Alle de, som se mig, spotte mig; de vrænge Mund, de ryste med Hovedet:
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
„Vælt det paa Herren, han befri ham; han redde ham, efterdi han har Lyst til ham‟!
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Du er dog den, som drog mig af Moders Liv, du lod mig hvile trygt ved min Moders Bryster.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Paa dig er jeg kastet fra Moders Liv af; du er min Gud fra min Moders Skød.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Vær ikke langt fra mig, thi Angest er nær; thi der er ingen Hjælper.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
Mange Øksne have omgivet mig; Basans Tyre have omringet mig.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
De oplode deres Gab imod mig som en Løve, der river og brøler.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Jeg er udøst som Vand, og alle mine Ben adskille sig; mit Hjerte er som Voks, det smelter midt i mit Liv.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Min Kraft er tørret som et Potteskaar, min Tunge hænger ved mine Gummer, og du lægger mig ned i Dødens Støv.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
Thi Hunde have omgivet mig; de ondes Hob har omringet mig; de have gennemboret mine Hænder og mine Fødder.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Jeg kan tælle alle mine Ben; de se til, de se paa mig.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
De dele mine Klæder imellem sig og kaste Lod om mit Klædebon.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Men du, Herre, vær ikke langt borte! min Styrke, skynd dig at hjælpe mig!
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Red min Sjæl fra Sværdet, min eneste fra Hundes Vold!
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Frels mig fra Løvens Gab og fra Enhjørningens Horn! Du har bønhørt mig.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Jeg vil forkynde dit Navn for mine Brødre, midt i Forsamlingen vil jeg love dig.
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
I, som frygte Herren, lover ham! al Jakobs Sæd, ærer ham! og bæver for ham, al Israels Sæd!
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Thi han har ikke foragtet og ej havt Vederstyggelighed for den elendiges Elendighed og ikke skjult sit Ansigt for ham; men der han raabte til ham, hørte han det.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
Fra dig begynder min Lovsang i en stor Forsamling; jeg vil betale mine Løfter i Paasyn af dem, som frygte ham.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
De sagtmodige skulle æde og mættes, Herren skal prises af dem, som søge ham; eders Hjerter leve altid!
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Alle Verdens Ender skulle komme det i Hu og omvende sig til Herren; og alle Hedningernes Slægter skulle tilbede for dit Ansigt.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Thi Riget hører Herren til, og han hersker over Hedningerne.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Alle mægtige paa Jorden skulle æde og tilbede; for ham skulle alle de bøje sig, som sank i Muld, og den, som ikke kunde holde sin Sjæl i Live.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
Efterkommerne skulle tjene ham; der skal fortælles om Herren til Efterslægten. De skulle komme og forkynde hans Retfærdighed for det Folk, som bliver født; thi han har gjort det.
