Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Přednímu zpěváku k času jitřnímu, žalm Davidův. Bože můj, Bože můj, pročež jsi mne opustil? Vzdálils se od spasení mého a od slov naříkání mého.
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Bože můj, přes celý den volám, a neslyšíš, i v noci, a nemohu se utajiti.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Ty zajisté jsi svatý, zůstávající vždycky k veliké chvále Izraelovi.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
V toběť doufali otcové naši, doufali, a vysvobozovals je.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
K tobě volávali, a spomáhals jim; v tobě doufali, a nebývali zahanbeni.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Já pak červ jsem, a ne člověk, útržka lidská a povrhel vůbec.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Všickni, kteříž mne vidí, posmívají se mi, ošklebují se, a hlavami potřásají, říkajíce:
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
Spustiltě se na Hospodina, nechť ho vysvobodí; nechať jej vytrhne, poněvadž se mu v něm zalíbilo.
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Ješto ty jsi, kterýž jsi mne vyvedl z života, ustaviv mne v doufání při prsích matky mé.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Na tebeť jsem uvržen od narození svého, od života matky mé Bůh můj ty jsi.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Nevzdalujž se ode mne, nebo ssoužení blízké jest, a nemám spomocníka.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Obkličujíť mne býkové mnozí, silní volové z Bázan obstupují mne.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
Otvírají na mne ústa svá, jako lev rozsapávající a řvoucí.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Jako voda rozplynul jsem se, a rozstoupily se všecky kosti mé, a srdce mé jako vosk rozpustilo se u prostřed vnitřností mých.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Vyprahla jako střepina síla má, a jazyk můj přilnul k dásním mým, anobrž v prachu smrti položils mne.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Nebo psi obskočili mne, rota zlostníků oblehla mne, zprobijeli ruce mé i nohy mé.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
Mohl bych sčísti všecky kosti své, oni pak hledí na mne, a dívají se mi.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Dělí mezi sebou roucha má, a o můj oděv mecí los.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Ale ty, Hospodine, nevzdalujž se, sílo má, přispěj k spomožení mému.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Vychvať od meče duši mou, a z moci psů jedinkou mou.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Zachovej mne od úst lva, a od rohů jednorožcových vyprosť mne.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
I budu vypravovati bratřím svým o jménu tvém, u prostřed shromáždění chváliti tě budu, řka:
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Kteříž se bojíte Hospodina, chvalte jej, všecko símě Jákobovo ctěte jej, a boj se ho všecka rodino Izraelova.
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Nebo nepohrdá, ani se odvrací od trápení ztrápeného, aniž skrývá tváři své od něho, nýbrž když k němu volá, vyslýchá jej.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
O tobě chvála má v shromáždění velikém, sliby své plniti budu před těmi, kteříž se bojí tebe.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
Jísti budou tiší a nasyceni budou, chváliti budou Hospodina ti, kteříž ho hledají, živo bude srdce vaše na věky.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Rozpomenou a obrátí se k Hospodinu všecky končiny země, a skláněti se budou před ním všecky čeledi národů.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Nebo Hospodinovo jest království, a onť panuje nad národy.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Jísti budou a skláněti se před ním všickni tuční země, jemu se klaněti budou všickni sstupující do prachu, a kteříž duše své nemohou při životu zachovati.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Símě jejich sloužiti mu bude, a přičteno bude ku Pánu v každém věku.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
Přijdouť, a lidu, kterýž z nich vyjde, vypravovati budou spravedlnost jeho; nebo ji skutkem vykonal.
