Zsoltárok 21
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, hatalmadnak örül a király, és segítségedben mily nagyon ujjong!
To victorie, the salm of Dauid. Lord, the kyng schal be glad in thi vertu; and he schal ful out haue ioye greetli on thin helthe.
2 Szíve kivánságát megadtad néki, és ajkainak óhajtását nem vontad meg. Széla.
Thou hast youe to hym the desire of his herte; and thou hast not defraudid hym of the wille of hise lippis.
3 Mert eléje jösz a jónak áldásival, teszel fejére színarany koronát.
For thou hast bifor come hym in the blessyngis of swetnesse; thou hast set on his heed a coroun of preciouse stoon.
4 Életet kért tőled, adtál neki, hosszú életet mind örökké.
He axide of thee lijf, and thou yauest to hym; the lengthe of daies in to the world, `and in to the world of world.
5 Nagy az ő dicsősége segítséged által; fenséget és fényt helyezel reá.
His glorie is greet in thin helthe; thou schalt putte glorie, and greet fayrnesse on hym.
6 Mert teszed őt áldássá mindétíg, megvidámítod örömmel színed előtt.
For thou schalt yyue hym in to blessing in to the world of world; thou schalt make hym glad in ioye with thi cheer.
7 Mert a király bízik az Örökkévalóban, és a Legfelsőnek kegye által nem tántorodik meg.
For the kyng hopith in the Lord; and in the merci of the hiyeste he schal not be moued.
8 Eléri kezed mind az ellenségeidet, jobbod eléri gyűlölőidet.
Thyn hond be foundun to alle thin enemyes; thi riythond fynde alle hem that haten thee.
9 Teszed őket mintegy tűzes kemenezébe haragvásod idején; az Örökkévaló az ő haragjában megsemmisíti őket, s tűz emészti meg őket.
Thou schalt putte hem as a furneis of fier in the tyme of thi cheer; the Lord schal disturble hem in his ire, and fier schal deuoure hem.
10 Gyümölcsüket elveszíted a földről, és magzatjukat az ember fiai hözül.
Thou schalt leese the fruyt of hem fro erthe; and `thou schalt leese the seed of hem fro the sones of men.
11 Mert gonoszságot czéloztak ellened, kigondoltak fondorlatot – mit sem tehetnek.
For thei bowiden yuels ayens thee; thei thouyten counseils, whiche thei myyten not stablische.
12 Mert teszed őket háttal fordulókká, húrjaidat arczukna, k feszíted.
For thou schalt putte hem abac; in thi relifs thou schalt make redi the cheer of hem.
13 Emelkedjél, Örökkévaló, hatalmadban, hadd énekeljük és zengjük erődet!
Lord, be thou enhaunsid in thi vertu; we schulen synge, and seie opinly thi vertues.
