< Zsoltárok 20 >

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Hallgasson meg téged az Örökkévaló a szorultság napján, ótalmazzon téged Jákób Istenének neve;
Ki he Takimuʻa, ko e Saame ʻa Tevita. Ke ongoʻi koe ʻe Sihova ʻi he ʻaho ʻoe mamahi; ke maluʻi koe ʻe he huafa ʻoe ʻOtua ʻo Sēkope;
2 küldje segítségedet a szentélyből, és Cziónból támogasson téged!
‌ʻO fekau hoʻo tokoni mei he faletapu, mo fakamālohi koe mei Saione;
3 Emlékezzék meg mind a lisztáldozatidról és égőáldozatodat kövérnek fogadja! Széla.
‌ʻO manatuʻi hoʻo meʻa foaki kotoa pē, pea finangalo lelei ki hoʻo feilaulau tutu; (Sila)
4 Adjon neked szíved szerint, és minden tanácsodat teljesítse.
Pea foaki kiate koe ʻo hangē ko ho loto, ʻo fakahoko ʻaia ʻoku ke fakakaukau ki ai.
5 Hadd ujjongunk segítségedben, és Istenünk nevében emelünk zászlót; teljesítse az Őrökkévaló mind a kérelmeidet!
Te mau fiefia ʻi hoʻo fakamoʻui, pea ʻi he huafa ʻo homau ʻOtua te mau fokotuʻu ʻemau ngaahi fuka: ke tuku kiate koe ʻe Sihova ʻa hoʻo ngaahi kole kotoa pē.
6 Most tudom, hogy megsegítotte az Örökkévaló az ő fölkentjét, meghallgatja őt szent egeiből segítő jobbjának hatalmas tetteivel.
Pea ko eni, ʻoku ou ʻilo ʻoku fakamoʻui ʻe Sihova ʻa ʻene pani; te ne ongoʻi ia mei hono potu toputapu māʻoniʻoni ʻaki ʻae mālohi fakamoʻui ʻo hono nima toʻomataʻu.
7 Ezek a szekérhaddal, azok a lovakkal – de mi az Örökkévalónak, Istenünknek nevét emlegetjük.
‌ʻOku falala ʻae niʻihi ki he ngaahi saliote, mo e niʻihi ki he fanga hoosi: ka te tau manatuʻi ʻae huafa ʻo Sihova ko hotau ʻOtua.
8 Ők görnyedtek és elestek, de mi fölkeltünk és fennmaradtunk.
Kuo lī ki lalo ʻo tō ʻakinautolu: ka kuo tau tuʻuhake, ʻo tuʻu ki ʻolunga.
9 Örökkévaló, segíts! A király hallgasson meg bennünket, a mely napon felkiáltunk.
‌ʻE Sihova, ke ke fakamoʻui ʻae tuʻi ke ke ongoʻi ʻakimautolu ʻi heʻemau ui atu.

< Zsoltárok 20 >