Zsoltárok 20

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Hallgasson meg téged az Örökkévaló a szorultság napján, ótalmazzon téged Jákób Istenének neve;

Ki te tino kaiwhakatangi. He himene na Rawiri. Ma Ihowa e whakahoki he kupu ki a koe i te ra o te he; ma te ingoa o te Atua o Hakopa koe e tiaki;

2 küldje segítségedet a szentélyből, és Cziónból támogasson téged!

Mana e tono mai he awhina mou i te wahi tapu, e whakau hoki koe i Hiona;

3 Emlékezzék meg mind a lisztáldozatidról és égőáldozatodat kövérnek fogadja! Széla.

Mana e mahara ki au whakahere katoa, e manako ki au tahunga tinana. (Hera)

4 Adjon neked szíved szerint, és minden tanácsodat teljesítse.

Mana e homai ki a koe ta tou ngakau e mea ai, e whakamana katoa hoki tau e wawata ai.

5 Hadd ujjongunk segítségedben, és Istenünk nevében emelünk zászlót; teljesítse az Őrökkévaló mind a kérelmeidet!

Ka hari matou ki tau whakaoranga, ka whakatu hoki i o matou kara i runga i te ingoa o to matou Atua: ma Ihowa e whakarite au inoi katoa.

6 Most tudom, hogy megsegítotte az Örökkévaló az ő fölkentjét, meghallgatja őt szent egeiből segítő jobbjának hatalmas tetteivel.

Katahi ahau ka matau e whakaora ana a Ihowa i tana tangata i whakawahi ai, ka whakahoki kupu ia ki a ia i tona rangi tapu, me te kaha ano tona ringa matau ki te whakaora.

7 Ezek a szekérhaddal, azok a lovakkal – de mi az Örökkévalónak, Istenünknek nevét emlegetjük.

Ko ta etahi he hariata, ko ta etahi he hoiho: ko tatou ia ka whakahua i te ingoa o Ihowa, o to tatou Atua.

8 Ők görnyedtek és elestek, de mi fölkeltünk és fennmaradtunk.

Kua piko ratou, kua hinga: ko tatou ia kua ara, kua tu ki runga.

9 Örökkévaló, segíts! A király hallgasson meg bennünket, a mely napon felkiáltunk.

Whakaorangia, e Ihowa: kia whakahoki kupu mai te Kingi ina karanga matou.