Zsoltárok 20

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Hallgasson meg téged az Örökkévaló a szorultság napján, ótalmazzon téged Jákób Istenének neve;

Ya Mukulu wa Bayimbi. Zabbuli ya Dawudi. Mukama akwanukulenga ng’oli mu buzibu. Erinnya lya Katonda wa Yakobo likukuumenga.

2 küldje segítségedet a szentélyből, és Cziónból támogasson téged!

Akuweerezenga obuyambi obuva mu kifo kye ekitukuvu; akudduukirirenga okuva ku lusozi Sayuuni.

3 Emlékezzék meg mind a lisztáldozatidról és égőáldozatodat kövérnek fogadja! Széla.

Ajjukirenga ssaddaaka zo zonna z’omuwa, era asiimenga ebiweebwayo byo ebyokebwa.

4 Adjon neked szíved szerint, és minden tanácsodat teljesítse.

Akuwenga omutima gwo bye gwetaaga, era atuukirizenga by’oteekateeka byonna.

5 Hadd ujjongunk segítségedben, és Istenünk nevében emelünk zászlót; teljesítse az Őrökkévaló mind a kérelmeidet!

Tulijaganya olw’obuwanguzi bwo, ne tuwuuba ebendera zaffe mu linnya lya Katonda waffe. Mukama akuwenga byonna by’omusaba.

6 Most tudom, hogy megsegítotte az Örökkévaló az ő fölkentjét, meghallgatja őt szent egeiből segítő jobbjának hatalmas tetteivel.

Kaakano ntegedde nga Mukama awanguza oyo gwe yafukako amafuta, amwanukula ng’amuwa obuwanguzi n’omukono gwe ogwa ddyo, ng’asinziira mu ggulu lye ettukuvu.

7 Ezek a szekérhaddal, azok a lovakkal – de mi az Örökkévalónak, Istenünknek nevét emlegetjük.

Abamu beesiga amagaali, n’abalala beesiga embalaasi, naye ffe twesiga erinnya lya Mukama Katonda waffe.

8 Ők görnyedtek és elestek, de mi fölkeltünk és fennmaradtunk.

Batalantuka ne bagwa wansi ne balemerawo, naye ffe tugolokoka ne tuyimirira nga tuli banywevu.

9 Örökkévaló, segíts! A király hallgasson meg bennünket, a mely napon felkiáltunk.

Ayi Mukama, lokola kabaka, otwanukule bwe tukukoowoola.