< Zsoltárok 2 >
1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,
Kvi ståkar heidningarne, og kvi stilar folki på fåfengt verk?
2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?
Kongarne på jordi reiser seg, og herremennerne legg råd saman imot Herren og den han hev salva:
3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!
«Lat oss slita sund deira band og kasta deira tog av oss!»
4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,
Han som tronar i himmelen, lær: Herren spottar deim.
5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:
So talar han til deim i sin vreide, og i sin harm skræmer han deim:
6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –
«Og eg hev då sett inn min konge på Sion, mitt heilage fjell.»
7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.
Eg vil fortelja um ei rådgjerd: Herren sagde til meg: «Du er min son, eg hev født deg i dag.
8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;
Krev av meg, so vil eg gjeva deg heidningarne til arv og endarne av jordi til eiga.
9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!
Du skal knasa deim med jarnstav; som kruskjerald skal du smuldra deim.»
10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;
Og no, de kongar, far visleg fram! Lat dykk segja, de domarar på jordi!
11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.
Ten Herren med age, og fagna dykk med otte!
12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!
Kyss sonen, so han ikkje skal verta vreid, og de skal ganga til grunnar på vegen! For hans vreide kunde lett kveikjast. Sæle er alle dei som set si lit til honom!