Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

psalmus David quare fremuerunt gentes et populi meditati sunt inania adstiterunt reges terrae et principes convenerunt in unum adversus Dominum et adversus christum eius diapsalma

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

disrumpamus vincula eorum et proiciamus a nobis iugum ipsorum

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

qui habitat in caelis inridebit eos et Dominus subsannabit eos

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

tunc loquetur ad eos in ira sua et in furore suo conturbabit eos

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum eius praedicans praeceptum eius

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

Dominus dixit ad me filius meus es tu ego hodie genui te

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

postula a me et dabo tibi gentes hereditatem tuam et possessionem tuam terminos terrae

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

reges eos in virga ferrea tamquam vas figuli confringes eos

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

et nunc reges intellegite erudimini qui iudicatis terram

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

servite Domino in timore et exultate ei in tremore

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

adprehendite disciplinam nequando irascatur Dominus et pereatis de via iusta

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

cum exarserit in brevi ira eius beati omnes qui confidunt in eo