Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

Quare fremuerunt Gentes, et populi meditati sunt inania? Astiterunt reges terræ, et principes convenerunt in unum adversus Dominum, et adversus Christum eius.

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

Dirumpamus vincula eorum: et proiiciamus a nobis iugum ipsorum.

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

Qui habitat in cælis irridebit eos: et Dominus subsannabit eos.

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

Tunc loquetur ad eos in ira sua, et in furore suo conturbabit eos.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum eius, prædicans præceptum eius.

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te.

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

Postula a me, et dabo tibi Gentes hereditatem tuam, et possessionem tuam terminos terræ.

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Reges eos in virga ferrea, et tamquam vas figuli confringes eos.

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

Et nunc reges intelligite: erudimini qui iudicatis terram.

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

Servite Domino in timore: et exultate ei cum tremore.

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

Apprehendite disciplinam nequando irascatur Dominus, et pereatis de via iusta.

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Cum exarserit in brevi ira eius, beati omnes, qui confidunt in eo.