Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

PERCHÈ tumultuano le genti, E mormorano i popoli cose vane?

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

I re della terra si ritrovano, Ed i principi consigliano insieme, Contro al Signore, e contro al suo Unto;

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

[Dicendo: ] Rompiamo i lor legami, E gettiam via da noi le lor funi.

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

Colui che siede ne' cieli[ne] riderà; Il Signore si befferà di loro.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Allora parlerà loro nella sua ira, E li renderà smarriti nel suo cruccio acceso;

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

[E dirà: ] Pur nondimeno ho io consacrato il mio Re Sopra Sion, monte della mia santità.

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

Io spiegherò il decreto; Il Signore mi ha detto: Tu [sei] il mio figliuolo; Oggi io t'ho generato.

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Chiedimi, ed io ti darò [per] eredità le genti, Ed i confini della terra [per] tua possessione.

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

Tu le fiaccherai con una verga di ferro; Tu le triterai come un testo di vasellaio.

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

Ora dunque, o re, siate savi; Giudici della terra, ricevete correzione.

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

Servite al Signore con timore, E gioite con tremore.

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Baciate il figliuolo, che talora egli non si adiri, E che voi non periate [nella vostra] via, Quando l'ira sua si sarà pure un poco accesa. Beati tutti coloro che si confidano in lui.