Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

למה רגשו גוים ולאמים יהגו-ריק

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

יתיצבו מלכי-ארץ-- ורוזנים נוסדו-יחד על-יהוה ועל-משיחו

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

ננתקה את-מוסרותימו ונשליכה ממנו עבתימו

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

יושב בשמים ישחק אדני ילעג-למו

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

אז ידבר אלימו באפו ובחרונו יבהלמו

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

ואני נסכתי מלכי על-ציון הר-קדשי

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

אספרה אל-חק יהוה אמר אלי בני אתה--אני היום ילדתיך

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

שאל ממני--ואתנה גוים נחלתך ואחזתך אפסי-ארץ

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

תרעם בשבט ברזל ככלי יוצר תנפצם

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

ועתה מלכים השכילו הוסרו שפטי ארץ

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

עבדו את-יהוה ביראה וגילו ברעדה

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

נשקו-בר פן-יאנף ותאבדו דרך-- כי-יבער כמעט אפו אשרי כל-חוסי בו