Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

Pourquoi ce tumulte parmi les nations, Ces vaines pensées parmi les peuples?

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

Pourquoi les rois de la terre se soulèvent-ils Et les princes se liguent-ils avec eux Contre l’Éternel et contre son oint?

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

Brisons leurs liens, Délivrons-nous de leurs chaînes!

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

Celui qui siège dans les cieux rit, Le Seigneur se moque d’eux.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Puis il leur parle dans sa colère, Il les épouvante dans sa fureur:

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

C’est moi qui ai oint mon roi Sur Sion, ma montagne sainte!

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

Je publierai le décret; L’Éternel m’a dit: Tu es mon fils! Je t’ai engendré aujourd’hui.

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Demande-moi et je te donnerai les nations pour héritage, Les extrémités de la terre pour possession;

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

Tu les briseras avec une verge de fer, Tu les briseras comme le vase d’un potier.

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

Et maintenant, rois, conduisez-vous avec sagesse! Juges de la terre, recevez instruction!

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

Servez l’Éternel avec crainte, Et réjouissez-vous avec tremblement.

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Baisez le fils, de peur qu’il ne s’irrite, Et que vous ne périssiez dans votre voie, Car sa colère est prompte à s’enflammer. Heureux tous ceux qui se confient en lui!