Zsoltárok 2
1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,
Pourquoi s’agitent les nations, et les peuples méditent-ils la vanité?
2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?
Les rois de la terre se lèvent, et les princes consultent ensemble contre l’Éternel et contre son Oint:
3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!
Rompons leurs liens, et jetons loin de nous leurs cordes!
4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,
Celui qui habite dans les cieux se rira [d’eux], le Seigneur s’en moquera.
5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:
Alors il leur parlera dans sa colère, et, dans sa fureur, il les épouvantera:
6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –
Et moi, j’ai oint mon roi sur Sion, la montagne de ma sainteté.
7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.
Je raconterai le décret: l’Éternel m’a dit: Tu es mon Fils; aujourd’hui, je t’ai engendré.
8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;
Demande-moi, et je te donnerai les nations pour héritage, et, pour ta possession, les bouts de la terre;
9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!
Tu les briseras avec un sceptre de fer; comme un vase de potier tu les mettras en pièces.
10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;
Et maintenant, ô rois, soyez intelligents; vous, juges de la terre, recevez instruction:
11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.
Servez l’Éternel avec crainte, et réjouissez-vous avec tremblement;
12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!
Embrassez le Fils, de peur qu’il ne s’irrite, et que vous ne périssiez dans le chemin, quand sa colère s’embrasera tant soit peu. Bienheureux tous ceux qui se confient en lui!
