Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

Why have nations tumultuously assembled? And do peoples meditate vanity?

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

Station themselves do kings of the earth, And princes have been united together, Against Jehovah, and against His Messiah:

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

'Let us draw off Their cords, And cast from us Their thick bands.'

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

He who is sitting in the heavens doth laugh, The Lord doth mock at them.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Then doth He speak unto them in His anger, And in His wrath He doth trouble them:

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

'And I — I have anointed My King, Upon Zion — My holy hill.'

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

I declare concerning a statute: Jehovah said unto me, 'My Son Thou [art], I to-day have brought thee forth.

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Ask of Me and I give nations — thy inheritance, And thy possession — the ends of earth.

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

Thou dost rule them with a sceptre of iron, As a vessel of a potter Thou dost crush them.'

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

And now, O kings, act wisely, Be instructed, O judges of earth,

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

Serve ye Jehovah with fear, And rejoice with trembling.

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Kiss the Chosen One, lest He be angry, And ye lose the way, When His anger burneth but a little, O the happiness of all trusting in Him!