Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

Why do the nations rage, and the peoples plot a vain thing?

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

The kings of the earth take a stand, and the rulers take counsel together, against the LORD, and against his Anointed, saying,

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

“Let’s break their bonds apart, and cast their cords from us.”

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

He who sits in the heavens will laugh. The Lord will have them in derision.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Then he will speak to them in his anger, and terrify them in his wrath:

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

“Yet I have set my King on my holy hill of Zion.”

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

I will tell of the decree: The LORD said to me, “You are my son. Today I have become your father.

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Ask of me, and I will give the nations for your inheritance, the uttermost parts of the earth for your possession.

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

You shall break them with a rod of iron. You shall dash them in pieces like a potter’s vessel.”

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

Now therefore be wise, you kings. Be instructed, you judges of the earth.

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

Serve the LORD with fear, and rejoice with trembling.

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Give sincere homage to the Son, lest he be angry, and you perish on the way, for his wrath will soon be kindled. Blessed are all those who take refuge in him.