Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

Why this turmoil of nations, this futile plotting of peoples,

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

with kings of the earth conspiring, and rulers consulting together, against the Lord and against his anointed,

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

to snap their bonds and fling their cords away?

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

He whose throne is in heaven laughs, the Lord mocks them.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Then he speaks to them in his wrath, and in his hot anger confounds them.

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

“This my king is installed by me, on Zion my holy mountain.”

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

I will tell of the Lord’s decree. He said to me: “You are my son, this day I became your father.

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Only ask, and I make you the heir of the nations, and lord of the world to its utmost bounds.

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

You will break them with sceptre of iron, shatter them like pottery.”

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

So now, you kings, be wise: be warned, you rulers of earth.

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

Serve the Lord in awe, kiss his feet with trembling,

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

lest, angry, he hurl you to ruin; for soon will his fury blaze. Happy all who take refuge in him.