Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

Why do the heathen rage, and the people imagine a vain thing?

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

The kings of the earth set themselves, and the rulers take counsel together, against the LORD, and against his anointed, saying,

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

Let us break their bands asunder, and cast away their cords from us.

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

He that sits in the heavens shall laugh: the LORD shall have them in derision.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Then shall he speak to them in his wrath, and vex them in his sore displeasure.

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

Yet have I set my king on my holy hill of Zion.

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

I will declare the decree: the LORD has said to me, You are my Son; this day have I begotten you.

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Ask of me, and I shall give you the heathen for your inheritance, and the uttermost parts of the earth for your possession.

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

You shall break them with a rod of iron; you shall dash them in pieces like a potter’s vessel.

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

Be wise now therefore, O you kings: be instructed, you judges of the earth.

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

Serve the LORD with fear, and rejoice with trembling.

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Kiss the Son, lest he be angry, and you perish from the way, when his wrath is kindled but a little. Blessed are all they that put their trust in him.