Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

Why are the nations in an uproar? And why do the peoples mutter in vain?

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

The kings of the earth stand up, and the rulers take counsel together, against the LORD, and against His anointed:

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

'Let us break their bands asunder, and cast away their cords from us.'

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

He that sitteth in heaven laugheth, the Lord hath them in derision.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Then will He speak unto them in His wrath, and affright them in His sore displeasure:

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

'Truly it is I that have established My king upon Zion, My holy mountain.'

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

I will tell of the decree: the LORD said unto me: 'Thou art My son, this day have I begotten thee.

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Ask of Me, and I will give the nations for thine inheritance, and the ends of the earth for thy possession.

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

Thou shalt break them with a rod of iron; thou shalt dash them in pieces like a potter's vessel.'

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

Now therefore, O ye kings, be wise; be admonished, ye judges of the earth.

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

Serve the LORD with fear, and rejoice with trembling.

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Do homage in purity, lest He be angry, and ye perish in the way, when suddenly His wrath is kindled. Happy are all they that take refuge in Him.