Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

Why do the nations rage and the peoples plot in vain?

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

The kings of the earth take their stand and the rulers gather together, against the LORD and against His Anointed One:

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

“Let us break Their chains and cast away Their cords.”

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

The One enthroned in heaven laughs; the Lord taunts them.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Then He rebukes them in His anger, and terrifies them in His fury:

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

“I have installed My King on Zion, upon My holy mountain.”

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

I will proclaim the decree spoken to Me by the LORD: “You are My Son; today I have become Your Father.

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Ask Me, and I will make the nations Your inheritance, the ends of the earth Your possession.

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

You will break them with an iron scepter; You will shatter them like pottery.”

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

Therefore be wise, O kings; be admonished, O judges of the earth.

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

Serve the LORD with fear, and rejoice with trembling.

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Kiss the Son, lest He be angry and you perish in your rebellion, when His wrath ignites in an instant. Blessed are all who take refuge in Him.