Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

Angʼo momiyo ogendini chano timo marach kendo ji chano jiemo kayiem nono?

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

Ruodhi mag piny osebiro kanyakla kendo jotelo pimo wach kaachiel, mondo giked gi Jehova Nyasaye kendo giked gi ngʼate mowir.

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

“Giwacho ni, wachoduru nyorochegi; kendo wawit ratekegi kucha.”

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

To Jal mobet e kom loch e polo to nyierogi anyiera, Ruoth goyonegi siboi.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Eka okwerogi kokecho kendo obwogogi kopongʼ gi mirima mager, kowacho niya,

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

“Aseketo Ruoth ma adwaro e Sayun, goda maler.”

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

Abiro hulo chenro mag Jehova Nyasaye ma ok lokre: Nowachona niya, “In wuoda; kawuono asedoko wuonu.

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Omiyo kwaya gima idwaro mondo aket ogendini duto obed girkeni mari, mondo piny ngima obed mwanduni.

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

Initelnigi kod ludhi mar nyinyo; kendo initogi matindo tindo ka agulu.”

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

Kuom mano, un ruodhi, beduru mariek; tangʼuru un joloch mag piny.

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

Tiuru ne Jehova Nyasaye gi luoro kendo moruru e nyime gi luoro.

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Bolreuru e nyim Wuowi, nono to dipo kokecho kodu mi dongʼad ndalou, motieku, nimar iye nyalo wangʼ kodu kadiemo wangʼ. Ji duto mogeno kuome gin joma ogwedhi.