Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

Hvorfor fnyser Hedninger, hvi pønser Folkefærd på hvad fåfængt er?

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

Jordens Konger rejser sig, Fyrster samles til Råd mod HERREN og mod hans Salvede:

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

"Lad os sprænge deres Bånd og kaste Rebene af os!"

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

Han, som troner i Himlen, ler, Herren, han spotter dem.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Så taler han til dem i Vrede, forfærder dem i sin Harme:

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

"Jeg har dog indsat min Konge på Zion, mit hellige Bjerg!"

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

Jeg kundgør HERRENs Tilsagn. Han sagde til mig: "Du er min Søn, jeg har født dig i Dag!

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Bed mig, og jeg giver dig Hedningefolk til Arv og den vide Jord i Eje;

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

med Jernspir skal du knuse dem og sønderslå dem som en Pottemagers Kar!"

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

Og nu, I Konger, vær kloge, lad eder råde, I Jordens Dommere,

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

tjener HERREN i Frygt, fryd jer med Bæven!

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Kysser Sønnen, at ikke han vredes og I forgår! Snart blusset hans Vrede op. Salig hver den, der lider på ham!