Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

Hvorfor fnyse Hedningerne, og grunde Folkene paa Forfængelighed?

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

Jordens Konger rejse sig, og Fyrsterne raadslaa tilsammen imod Herren og imod hans salvede:

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

„Lader os sønderrive deres Baand og kaste deres Reb af os!‟

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

Han, som bor i Himlene, ler; Herren spotter dem.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Da skal han tale til dem i sin Vrede og forfærde dem i sin Harme:

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

„Jeg har dog indsat min Konge over Zion, mit hellige Bjerg.‟

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

Jeg vil fortælle om et beskikket Raad; Herren sagde til mig: Du er min Søn; jeg fødte dig i Dag.

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Begær af mig, saa vil jeg give dig Hedningerne til din Arv og Jordens Grænser til din Ejendom.

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

Du skal sønderslaa dem med et Jernspir, ligesom Pottemagerkar skal du sønderbryde dem.

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

Og nu, I Konger, handler klogelig! lader eder undervise, I Dommere paa Jorden!

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

Tjener Herren med Frygt og fryder eder med Bæven!

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Kysser Sønnen, at han ikke bliver vred, og I skulle omkomme paa Vejen; thi om et lidet vil hans Vrede optændes; salige alle de, som forlade sig paa ham!