Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

Proč se bouří národové, a lidé daremné věci přemyšlují?

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

Sstupují se králové zemští, a knížata se spolu radí proti Hospodinu, a proti pomazanému jeho,

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

Říkajíce: Roztrhejme svazky jejich, a zavrzme od sebe provazy jejich.

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

Ale ten, jenž přebývá v nebesích, směje se, Pán posmívá se jim.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Tehdáž mluviti bude k nim v hněvě svém, a v prchlivosti své předěsí je, řka:

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

Jáť jsem ustanovil krále svého nad Sionem, horou svatou mou.

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

Vypravovati budu úsudek. Hospodin řekl ke mně: Syn můj ty jsi, já dnes zplodil jsem tě.

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Požádej mne, a dámť národy, dědictví tvé, a končiny země, vládařství tvé.

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

Roztlučeš je prutem železným, a jako nádobu hrnčířskou roztříštíš je.

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

A protož, králové, nyní srozumějte, vyučujte se, soudcové zemští.

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

Služte Hospodinu v bázni, a veselte se s třesením.

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Líbejte syna, aby se nerozhněval, a zhynuli byste na cestě, jakž by se jen málo zapálil hněv jeho. Blahoslavení jsou všickni, kteříž doufají v něho.