Zsoltárok 2

1 Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

Защо се разоряват народите, И племената намислюват суета?

2 összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

Опълчват се земните царе, И управниците се наговарят заедно, Против Господа и против Неговия помазаник, като казват:

3 Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

Нека разкъсаме връзките им, И нека отхвърлим от себе си въжетата им.

4 Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

Тоя, Който седи на небесата, ще се смее; Господ ще им се поругае.

5 akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

Това ще им продума в гнева Си, И в тежкото Си негодувание ще ги смути, казвайки:

6 Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

Но Аз поставих Царя Си На Сион, светия Мой хълм.

7 Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

Аз ще изявя постановлението; Господ ми каза: Ти си Мой Син; Аз днес те родих.

8 Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

Поискай от Мене и Аз ще ти дам народите за твое наследство, И земните краища за твое притежание.

9 majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

Ще ги съкрушиш с желязна тояга, Ще ги строшиш като грънчарски съд.

10 Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

Сега, прочее, вразумете се, о царе; Научете се земни съдии.

11 szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

Слугувайте на Господа със страх, И радвайте се с трепет.

12 Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

Целувайте Избраника, за да се не разгневи, Та погинете в пътя; Защото скоро ще пламне Неговият гняв. Блажени са всички, които се надяват на Него.