Zsoltárok 19

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Az egek elbeszélik Isten dicsőségét, s kezei művét hirdeti a boltozat.

Nebesa kazuju slavu Božiju, i djela ruku njegovijeh glasi svod nebeski.

2 Nap napnak ömledeztet beszédet, és éjszaka éjszakával közöl tudást.

Dan danu dokazuje, i noæ noæi javlja.

3 Nincs beszéd, nincsenek szavak, nem hallható a hangjuk.

Nema jezika, niti ima govora, gdje se ne bi èuo glas njihov.

4 Az egész földre kiterjedt a rendjük, és a világ szélére az igéik, a napnak sátrat vont rajtuk.

Po svoj zemlji ide kazivanje njihovo i rijeèi njihove na kraj vasiljene. Suncu je postavio stan na njima;

5 Az pedig olyan, mint vőlegény, a ki mennyezetéből jön ki, örvend mint hős, hogy megfutja a pályát.

I ono izlazi kao ženik iz ložnice svoje, kao junak veselo teèe putem.

6 Az egek széléről van kijövetele, s körfutása azoknak szélein, és nincs mi rejtve van a hevétől.

Izlazak mu je nakraj neba, i hod mu do kraja njegova; i niko nije sakriven od toplote njegove.

7 Az Örökkévaló tana gáncstalan, felüdíti a lelket; az Örökkévaló bizonysága hűséges, bölcscsé teszi az együgyűt;

Zakon je Gospodnji svršen, krijepi dušu; svjedoèanstvo je Gospodnje vjerno, daje mudrost nevještome.

8 az Örökkévaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívet; az Örökkévaló parancsa fényes, megvilágosítja a szemeket;

Naredbe su Gospodnje pravedne, vesele srce. Zapovijest je Gospodnja svijetla, prosvjetljuje oèi.

9 az Örökkévaló félelme tiszta, fennáll örökké; az Örökkévaló ítéletei igazság, jogosak egyaránt.

Strah je Gospodnji èist, ostaje dovijeka. Sudovi su njegovi istini, pravedni svikoliki.

10 Kivánatosbak azok aranynál és sok színaranynál, és édesebbek méznél, s csúrgó színméznél.

Bolji su od zlata i dragog kamenja, slaði od meda koji teèe iz sata.

11 Szolgád is meginteti magát általuk; megőrzésökben nagy jutalom van.

I slugu tvojega oni su prosvijetlili; ko ih drži ima veliku platu.

12 Tévedéseket ki vehet észre? rejtett dolgoktól tisztává tégy engem!

Ko æe znati sve svoje pogrješke? Oèisti me i od tajnijeh;

13 Gonosz szándéktól is tartóztasd szolgádat, ne uralkodjék rajtam; akkor gáncstalan leszek és tisztává leszek nagy bűntől.

I od voljnijeh saèuvaj slugu svojega, da ne obladaju mnome. Tada æu biti svršen i èist od velikoga prijestupa.

14 Legyenek kedvességre szájam beszédei és szívem gondolata előtted, oh Örökkévaló, sziklám és megváltóm!

Da su ti rijeèi usta mojih ugodne, i pomisao srca mojega pred tobom, Gospode, krjeposti moja i izbavitelju moj!