Zsoltárok 19

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Az egek elbeszélik Isten dicsőségét, s kezei művét hirdeti a boltozat.

Psalmus David, in finem. Caeli enarrant gloriam Dei, et opera manuum eius annunciat firmamentum.

2 Nap napnak ömledeztet beszédet, és éjszaka éjszakával közöl tudást.

Dies diei eructat verbum, et nox nocti indicat scientiam.

3 Nincs beszéd, nincsenek szavak, nem hallható a hangjuk.

Non sunt loquelae, neque sermones, quorum non audiantur voces eorum.

4 Az egész földre kiterjedt a rendjük, és a világ szélére az igéik, a napnak sátrat vont rajtuk.

In omnem terram exivit sonus eorum: et in fines orbis terrae verba eorum.

5 Az pedig olyan, mint vőlegény, a ki mennyezetéből jön ki, örvend mint hős, hogy megfutja a pályát.

In sole posuit tabernaculum suum: et ipse tamquam sponsus procedens de thalamo suo: Exultavit ut gigas ad currendam viam,

6 Az egek széléről van kijövetele, s körfutása azoknak szélein, és nincs mi rejtve van a hevétől.

a summo caelo egressio eius: Et occursus eius usque ad summum eius: nec est qui se abscondat a calore eius.

7 Az Örökkévaló tana gáncstalan, felüdíti a lelket; az Örökkévaló bizonysága hűséges, bölcscsé teszi az együgyűt;

Lex Domini immaculata convertens animas: testimonium Domini fidele, sapientiam praestans parvulis.

8 az Örökkévaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívet; az Örökkévaló parancsa fényes, megvilágosítja a szemeket;

Iustitiae Domini rectae, laetificantes corda: praeceptum Domini lucidum; illuminans oculos.

9 az Örökkévaló félelme tiszta, fennáll örökké; az Örökkévaló ítéletei igazság, jogosak egyaránt.

Timor Domini sanctus, permanens in saeculum saeculi: iudicia Domini vera, iustificata in semetipsa.

10 Kivánatosbak azok aranynál és sok színaranynál, és édesebbek méznél, s csúrgó színméznél.

Desiderabilia super aurum et lapidem pretiosum multum: et dulciora super mel et favum.

11 Szolgád is meginteti magát általuk; megőrzésökben nagy jutalom van.

Etenim servus tuus custodit ea, in custodiendis illis retributio multa.

12 Tévedéseket ki vehet észre? rejtett dolgoktól tisztává tégy engem!

Delicta quis intelligit? ab occultis meis munda me:

13 Gonosz szándéktól is tartóztasd szolgádat, ne uralkodjék rajtam; akkor gáncstalan leszek és tisztává leszek nagy bűntől.

et ab alienis parce servo tuo. Si mei non fuerint dominati, tunc immaculatus ero: et emundabor a delicto maximo.

14 Legyenek kedvességre szájam beszédei és szívem gondolata előtted, oh Örökkévaló, sziklám és megváltóm!

Et erunt ut complaceant eloquia oris mei: et meditatio cordis mei in conspectu tuo semper. Domine adiutor meus, et redemptor meus.