Zsoltárok 19

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Az egek elbeszélik Isten dicsőségét, s kezei művét hirdeti a boltozat.

In finem. Psalmus David. [Cæli enarrant gloriam Dei, et opera manuum ejus annuntiat firmamentum.

2 Nap napnak ömledeztet beszédet, és éjszaka éjszakával közöl tudást.

Dies diei eructat verbum, et nox nocti indicat scientiam.

3 Nincs beszéd, nincsenek szavak, nem hallható a hangjuk.

Non sunt loquelæ, neque sermones, quorum non audiantur voces eorum.

4 Az egész földre kiterjedt a rendjük, és a világ szélére az igéik, a napnak sátrat vont rajtuk.

In omnem terram exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum.

5 Az pedig olyan, mint vőlegény, a ki mennyezetéből jön ki, örvend mint hős, hogy megfutja a pályát.

In sole posuit tabernaculum suum; et ipse tamquam sponsus procedens de thalamo suo. Exsultavit ut gigas ad currendam viam;

6 Az egek széléről van kijövetele, s körfutása azoknak szélein, és nincs mi rejtve van a hevétől.

a summo cælo egressio ejus. Et occursus ejus usque ad summum ejus; nec est qui se abscondat a calore ejus.

7 Az Örökkévaló tana gáncstalan, felüdíti a lelket; az Örökkévaló bizonysága hűséges, bölcscsé teszi az együgyűt;

Lex Domini immaculata, convertens animas; testimonium Domini fidele, sapientiam præstans parvulis.

8 az Örökkévaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívet; az Örökkévaló parancsa fényes, megvilágosítja a szemeket;

Justitiæ Domini rectæ, lætificantes corda; præceptum Domini lucidum, illuminans oculos.

9 az Örökkévaló félelme tiszta, fennáll örökké; az Örökkévaló ítéletei igazság, jogosak egyaránt.

Timor Domini sanctus, permanens in sæculum sæculi; judicia Domini vera, justificata in semetipsa,

10 Kivánatosbak azok aranynál és sok színaranynál, és édesebbek méznél, s csúrgó színméznél.

desiderabilia super aurum et lapidem pretiosum multum, et dulciora super mel et favum.

11 Szolgád is meginteti magát általuk; megőrzésökben nagy jutalom van.

Etenim servus tuus custodit ea; in custodiendis illis retributio multa.

12 Tévedéseket ki vehet észre? rejtett dolgoktól tisztává tégy engem!

Delicta quis intelligit? ab occultis meis munda me;

13 Gonosz szándéktól is tartóztasd szolgádat, ne uralkodjék rajtam; akkor gáncstalan leszek és tisztává leszek nagy bűntől.

et ab alienis parce servo tuo. Si mei non fuerint dominati, tunc immaculatus ero, et emundabor a delicto maximo.

14 Legyenek kedvességre szájam beszédei és szívem gondolata előtted, oh Örökkévaló, sziklám és megváltóm!

Et erunt ut complaceant eloquia oris mei, et meditatio cordis mei in conspectu tuo semper. Domine, adjutor meus, et redemptor meus.]