Zsoltárok 19

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Az egek elbeszélik Isten dicsőségét, s kezei művét hirdeti a boltozat.

Himnarnir sýna okkur dýrð Guðs. Þeir eru þögull vitnisburður um mikilleik verka hans.

2 Nap napnak ömledeztet beszédet, és éjszaka éjszakával közöl tudást.

Dagur og nótt vitna um vísdóm Drottins.

3 Nincs beszéd, nincsenek szavak, nem hallható a hangjuk.

Hljóðlaust og án orða bera þau boðin um gervalla jörðina.

4 Az egész földre kiterjedt a rendjük, és a világ szélére az igéik, a napnak sátrat vont rajtuk.

Sólin fer sína braut um loftin – einmitt þá sem Drottinn setti henni í upphafi.

5 Az pedig olyan, mint vőlegény, a ki mennyezetéből jön ki, örvend mint hős, hogy megfutja a pályát.

Hnarreist siglir hún yfir hvolfið, geislandi eins og brúður í brúðkaupi eða hlaupari sem hlakkar til að renna sitt skeið.

6 Az egek széléről van kijövetele, s körfutása azoknak szélein, és nincs mi rejtve van a hevétől.

Sólin fer um himininn frá austri til vesturs, ekkert fær dulist við geislaflóð hennar og yl.

7 Az Örökkévaló tana gáncstalan, felüdíti a lelket; az Örökkévaló bizonysága hűséges, bölcscsé teszi az együgyűt;

Lög Guðs eru fullkomin.

8 az Örökkévaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívet; az Örökkévaló parancsa fényes, megvilágosítja a szemeket;

Þau vernda og auka skilning, gleðja og lýsa.

9 az Örökkévaló félelme tiszta, fennáll örökké; az Örökkévaló ítéletei igazság, jogosak egyaránt.

Lög Guðs eru eilíf, réttlát og hrein.

10 Kivánatosbak azok aranynál és sok színaranynál, és édesebbek méznél, s csúrgó színméznél.

Þau eru dýrmætari en gull. Þau eru sætari en hunang.

11 Szolgád is meginteti magát általuk; megőrzésökben nagy jutalom van.

Því að þau vara okkur við hættum og efla velgengni þeirra sem hlýða þeim.

12 Tévedéseket ki vehet észre? rejtett dolgoktól tisztává tégy engem!

Hver verður var við syndina sem loðir við hjarta mitt? Hreinsa mig af leyndum syndum.

13 Gonosz szándéktól is tartóztasd szolgádat, ne uralkodjék rajtam; akkor gáncstalan leszek és tisztává leszek nagy bűntől.

Forða mér frá vondum mönnum, og stöðva hönd mína að ég geri ekkert ljótt. Sýknaðu mig af syndum mínum svo að ég lifi hreinu lífi.

14 Legyenek kedvességre szájam beszédei és szívem gondolata előtted, oh Örökkévaló, sziklám és megváltóm!

Ó, að orðin á vörum mér og hugsanir mínar geðjist þér, þú Guð, klettur minn og frelsari.