< Zsoltárok 18 >
1 A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
2 Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
3 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
4 Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
5 alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. (Sheol )
6 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
7 Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
8 Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
9 meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
10 Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
11 Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
12 A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
13 Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
14 Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
15 Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
16 Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
17 Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
18 Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
19 Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
20 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
21 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
22 mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
23 Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
24 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
25 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
26 megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
27 Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
28 Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
29 Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
30 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
31 Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
32 Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
33 Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
34 Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
35 Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
36 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
37 Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
38 Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
39 Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
40 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
41 Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
42 Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
43 Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
44 Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
45 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
46 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
47 az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
48 megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
49 Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
50 ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
