Zsoltárok 18
1 A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
Dziedātāju vadonim, Dāvida, Tā Kunga kalpa, dziesma. Šīs dziesmas vārdus viņš runājis uz To Kungu, kad Tas Kungs viņu bija izglābis no visu ienaidnieku rokas un no Saula rokas; tad viņš sacīja: No sirds dziļuma es Tevi mīlēju, Kungs, mans stiprums.
2 Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
Tas Kungs ir mans akmens kalns, mana pils un mans glābējs, mans stiprais Dievs, mans patvērums, uz ko es paļaujos, manas priekšturamās bruņas un mans pestīšanas rags un mans augstais palīgs.
3 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
Es piesaukšu To Kungu, kas teicams, tad es tapšu atpestīts no saviem ienaidniekiem.
4 Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
Nāves saites ap mani tinās, un Beliala(iznīcības) upes mani izbiedēja.
Elles saites mani apņēma, un nāves valgi mani pārvarēja. (Sheol h7585)
6 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
Savās bēdās es piesaucu To Kungu un kliedzu uz savu Dievu, tad Viņš klausīja manu balsi no Sava nama, un mana brēkšana Viņa priekšā nāca Viņa ausīs.
7 Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
Zeme tapa kustināta un drebēja, un kalnu pamati trīcēja un kustējās, kad Viņš apskaitās.
8 Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Dūmi uzkāpa no Viņa nāsīm, un rijoša uguns no Viņa mutes, zibeņi no Viņa iedegās.
9 meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
Viņš nolaida debesis un nokāpa, un tumsa bija apakš Viņa kājām.
10 Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
Un Viņš brauca uz ķeruba un skrēja, Viņš skrēja ātri uz vēja spārniem.
11 Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
Viņš lika tumsību Sev par apsegu, Viņa dzīvoklis ap Viņu bija ūdeņu tumsība un biezi padebeši.
12 A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
No spožuma Viņa priekšā šķēlās Viņa padebeši ar krusu un degošiem zibeņiem.
13 Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
Tas Kungs lika pērkoniem rībēt no debesīm, un tas Visuaugstais pacēla Savu balsi, krusu un degošus zibeņus.
14 Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
Un Viņš meta Savas bultas un tos izklīdināja, un daudz zibeņus un tos iztrūcināja.
15 Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
Un ūdeņu dziļumi rādījās un zemes pamati tapa atklāti no Tavas bāršanās, - ak Kungs, no Tavu nāšu dvašas pūšanas.
16 Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
Viņš izstiepa roku no augstības un ņēma mani, Viņš mani izvilka no lieliem ūdeņiem.
17 Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
Viņš mani atpestīja no mana stiprā ienaidnieka un no maniem nīdētājiem, jo tie bija jo vareni ne kā es.
18 Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
Tie cēlās pret mani manā bēdu laikā; bet Tas Kungs bija mans patvērums.
19 Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
Un Viņš mani izveda klajumā, Viņš mani izrāva, jo Viņam bija labs prāts uz mani.
20 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
Tas Kungs man atmaksā pēc manas taisnības, pēc manu roku šķīstības Viņš man atdod.
21 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
Jo es esmu sargājis Tā Kunga ceļus, un neesmu atkāpies no sava Dieva.
22 mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
Jo visas Viņa tiesas ir manā priekšā, un Viņa likumus es nelieku nost no sevis.
23 Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
Bet es esmu bezvainīgs Viņa priekšā un sargos no grēkiem.
24 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
Un Tas Kungs man atdos pēc manas taisnības, pēc manu roku šķīstības priekš Viņa acīm.
25 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
Pie tiem svētiem Tu rādies svēts un pie tiem sirdsskaidriem Tu rādies skaidrs.
26 megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
Pie tiem šķīstiem Tu rādies šķīsts, un pie tiem pārvērstiem (un pretdabiskiem) Tu pārvērties (un maldini).
27 Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
Jo bēdīgus ļaudis Tu atpestī un lepnas acis Tu pazemo.
28 Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
Jo Tu apgaismo manu spīdekli; Tas Kungs, mans Dievs, dara gaišu manu tumsību.
29 Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
Jo ar Tevi es varu sadauzīt kara spēku, un ar savu Dievu es varu lēkt pār mūriem.
30 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
Tā stiprā Dieva ceļš ir bezvainīgs, Tā Kunga valoda ir šķīsta, Viņš ir par priekšturamām bruņām visiem, kas uz Viņu paļaujas.
31 Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
Jo kur ir kāds Dievs kā vien Tas Kungs? Un kur ir kāds patvērums kā vien mūsu Dievs?
32 Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
Dievs, tas mani apjož ar spēku un dara manus ceļus bezvainīgus.
33 Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
Viņš man kājas dara kā stirnām, un mani uzceļ manā augstā vietā.
34 Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
Viņš manu roku māca karot, tā ka mans elkonis uzvelk vara stopus.
35 Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
Un Tu man dod Savas pestīšanas priekšturamās bruņas, un Tava labā roka mani satur, un Tava laipnība mani paaugstina.
36 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
Maniem soļiem Tu esi darījis platu ceļu apakš manis, ka mani krimšļi nav slīdējuši.
37 Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
Es dzīšos pakaļ saviem ienaidniekiem un tos panākšu, un negriezīšos atpakaļ, kamēr tos būšu izdeldējis.
38 Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
Es tos sadauzīšu, ka tie nevarēs celties, tiem jākrīt apakš manām kājām.
39 Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Jo Tu mani apjozīsi ar spēku uz karu, Tu nospiedīsi apakš manis, kas pret mani ceļas.
40 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
Tu maniem ienaidniekiem liksi bēgt manā priekšā, un savus nīdētājus es iznīcināšu.
41 Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
Tie brēks, bet glābēja nav, uz To Kungu, bet Viņš tiem neatbild.
42 Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
Es tos sagrūdīšu kā pīšļus vēja priekšā, un tos izārdīšu kā dubļus uz ielām.
43 Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
Tu mani izglābsi no ļaužu ķildām, Tu mani iecelsi tautām par galvu; ļaudis, ko es nepazinu, man kalpos.
44 Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
Tie man klausīs ar paklausīgām ausīm, svešnieku bērni manā priekšā mīlīgi rādīsies.
45 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
Svešinieku bērni nonīks un drebēdami izies no savām pilīm.
46 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
Tas Kungs ir dzīvs, un slavēts lai ir mans patvērums, un augsti slavēts lai ir Dievs, mans Pestītājs.
47 az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
Tas stiprais Dievs, kas man dod atriebšanu, un tautas nomet apakš manis;
48 megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
Kas mani izrauj no maniem ienaidniekiem; Tu mani paaugstini pār tiem, kas pret mani ceļas, Tu mani izglāb no varas darītājiem.
49 Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
Tāpēc, ak Kungs, es Tevi gribu slavēt starp tautām un dziedāt Tavam vārdam,
50 ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
Jo Tu glābi Savu ķēniņu ar lielu glābšanu, un parādi žēlastību Savam svaidītam, Dāvidam un viņa dzimumam mūžīgi.
