Zsoltárok 18
1 A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
In finem. Puero Domini David, qui locutus est Domino verba cantici hujus, in die qua eripuit eum Dominus de manu omnium inimicorum ejus, et de manu Saul, et dixit: [Diligam te, Domine, fortitudo mea.
2 Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
Dominus firmamentum meum, et refugium meum, et liberator meus. Deus meus adjutor meus, et sperabo in eum; protector meus, et cornu salutis meæ, et susceptor meus.
3 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
Laudans invocabo Dominum, et ab inimicis meis salvus ero.
4 Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
Circumdederunt me dolores mortis, et torrentes iniquitatis conturbaverunt me.
Dolores inferni circumdederunt me; præoccupaverunt me laquei mortis. (Sheol h7585)
6 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
In tribulatione mea invocavi Dominum, et ad Deum meum clamavi: et exaudivit de templo sancto suo vocem meam; et clamor meus in conspectu ejus introivit in aures ejus.
7 Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
Commota est, et contremuit terra; fundamenta montium conturbata sunt, et commota sunt: quoniam iratus est eis.
8 Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Ascendit fumus in ira ejus, et ignis a facie ejus exarsit; carbones succensi sunt ab eo.
9 meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
Inclinavit cælos, et descendit, et caligo sub pedibus ejus.
10 Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
Et ascendit super cherubim, et volavit; volavit super pennas ventorum.
11 Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
Et posuit tenebras latibulum suum; in circuitu ejus tabernaculum ejus, tenebrosa aqua in nubibus aëris.
12 A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
Præ fulgore in conspectu ejus nubes transierunt; grando et carbones ignis.
13 Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
Et intonuit de cælo Dominus, et Altissimus dedit vocem suam: grando et carbones ignis.
14 Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
Et misit sagittas suas, et dissipavit eos; fulgura multiplicavit, et conturbavit eos.
15 Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
Et apparuerunt fontes aquarum, et revelata sunt fundamenta orbis terrarum, ab increpatione tua, Domine, ab inspiratione spiritus iræ tuæ.
16 Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
Misit de summo, et accepit me; et assumpsit me de aquis multis.
17 Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
Eripuit me de inimicis meis fortissimis, et ab his qui oderunt me. Quoniam confortati sunt super me;
18 Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
prævenerunt me in die afflictionis meæ: et factus est Dominus protector meus.
19 Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
Et eduxit me in latitudinem; salvum me fecit, quoniam voluit me,
20 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
et retribuet mihi Dominus secundum justitiam meam, et secundum puritatem manuum mearum retribuet mihi:
21 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
quia custodivi vias Domini, nec impie gessi a Deo meo;
22 mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
quoniam omnia judicia ejus in conspectu meo, et justitias ejus non repuli a me.
23 Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
Et ero immaculatus cum eo; et observabo me ab iniquitate mea.
24 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
Et retribuet mihi Dominus secundum justitiam meam, et secundum puritatem manuum mearum in conspectu oculorum ejus.
25 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
Cum sancto sanctus eris, et cum viro innocente innocens eris,
26 megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
et cum electo electus eris, et cum perverso perverteris.
27 Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
Quoniam tu populum humilem salvum facies, et oculos superborum humiliabis.
28 Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
Quoniam tu illuminas lucernam meam, Domine; Deus meus, illumina tenebras meas.
29 Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
Quoniam in te eripiar a tentatione; et in Deo meo transgrediar murum.
30 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
Deus meus, impolluta via ejus; eloquia Domini igne examinata: protector est omnium sperantium in se.
31 Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
Quoniam quis deus præter Dominum? aut quis deus præter Deum nostrum?
32 Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
Deus qui præcinxit me virtute, et posuit immaculatam viam meam;
33 Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
qui perfecit pedes meos tamquam cervorum, et super excelsa statuens me;
34 Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
qui docet manus meas ad prælium. Et posuisti, ut arcum æreum, brachia mea,
35 Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
et dedisti mihi protectionem salutis tuæ: et dextera tua suscepit me, et disciplina tua correxit me in finem, et disciplina tua ipsa me docebit.
36 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
Dilatasti gressus meos subtus me, et non sunt infirmata vestigia mea.
37 Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
Persequar inimicos meos, et comprehendam illos; et non convertar donec deficiant.
38 Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
Confringam illos, nec poterunt stare; cadent subtus pedes meos.
39 Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Et præcinxisti me virtute ad bellum, et supplantasti insurgentes in me subtus me.
40 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
Et inimicos meos dedisti mihi dorsum, et odientes me disperdidisti.
41 Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
Clamaverunt, nec erat qui salvos faceret; ad Dominum, nec exaudivit eos.
42 Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
Et comminuam eos ut pulverem ante faciem venti; ut lutum platearum delebo eos.
43 Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
Eripies me de contradictionibus populi; constitues me in caput gentium.
44 Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
Populus quem non cognovi servivit mihi; in auditu auris obedivit mihi.
45 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
Filii alieni mentiti sunt mihi, filii alieni inveterati sunt, et claudicaverunt a semitis suis.
46 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
Vivit Dominus, et benedictus Deus meus, et exaltetur Deus salutis meæ.
47 az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
Deus qui das vindictas mihi, et subdis populos sub me; liberator meus de inimicis meis iracundis.
48 megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
Et ab insurgentibus in me exaltabis me; a viro iniquo eripies me.
49 Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
Propterea confitebor tibi in nationibus, Domine, et nomini tuo psalmum dicam;
50 ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
magnificans salutes regis ejus, et faciens misericordiam christo suo David, et semini ejus usque in sæculum.]
