Zsoltárok 18
1 A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
ヱホバわれの力よ われ切になんぢを愛しむ
2 Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
ヱホバはわが巌 わが城 われをすくふ者 わがよりたのむ神 わが堅固なるいはほ わが盾 わがすくひの角 わがたかき櫓なり
3 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
われ讃稱ふべきヱホバをよびて仇人よりすくはるることをえん
4 Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
死のつな我をめぐり惡のみなぎる流われをおそれしめたり
陰間のなは我をかこみ死のわな我にたちむかへり (Sheol h7585)
6 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
われ窮苦のうちにありてヱホバをよび又わが神にさけびたり ヱホバはその宮よりわが聲をききたまふ その前にてわがよびし聲はその耳にいれり
7 Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
このときヱホバ怒りたまひたれば地はふるひうごき山の基はゆるぎうごきたり
8 Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
烟その鼻よりたち火その口よりいでてやきつくし炭はこれがために燃あがれり
9 meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
ヱホバは天をたれて臨りたまふ その足の下はくらきこと甚だし
10 Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
かくてケルブに乗りてとび風のつばさにて翔り
11 Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
闇をおほひとなし水のくらきとそらの密雲とをそのまはりの幕となしたまへり
12 A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
そのみまへの光輝よりくろくもをへて雹ともえたる炭とふりきたれり
13 Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
ヱホバは天に雷鳴をとどろかせたまへり 至上者のこゑいでて雹ともえたる炭とふりきたり
14 Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
ヱホバ矢をとばせてかれらを打ちらし數しげき電光をはなちてかれらをうち敗りたまへり
15 Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
ヱホバよ斯るときになんぢの叱咤となんぢの鼻のいぶきとによりて水の底みえ地の基あらはれいでたり
16 Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
ヱホバはたかきより手をのべ我をとりて大水よりひきあげ
17 Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
わがつよき仇とわれを憎むものとより我をたすけいだしたまへり かれらは我にまさりて最強かりき
18 Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
かれらはわが災害の日にせまりきたれり 然どヱホバはわが支柱となりたまひき
19 Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
ヱホバはわれを悦びたまふがゆゑにわれをたづさへ廣處にだして助けたまへり
20 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
ヱホバはわが正義にしたがひて恩賜をたまひ わが手のきよきにしたがひて報賞をたれたまへり
21 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
われヱホバの道をまもり惡をなしてわが神よりはなれしことなければなり
22 mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
そのすべての審判はわがまへにありて われその律法をすてしことなければなり
23 Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
われ神にむかひて缺るところなく己をまもりて不義をはなれたり
24 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
この故にヱホバはわがただしきとその目前にわが手のきよきとにしたがひて我にむくいをなし給へり
25 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
なんぢ憐憫あるものには憐みあるものとなり完全ものには全きものとなり
26 megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
きよきものには潔きものとなり僻むものにはひがむ者となりたまふ
27 Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
そは汝くるしめる民をすくひたまへど高ぶる目をひくくしたまふ可ればなり
28 Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
なんぢわが燈火をともし給ふべければなり わが神ヱホバわが暗をてらしたまはん
29 Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
我なんぢによりて軍の中をはせとほり わが神によりて垣ををどりこゆ
30 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
神はしもその途またくヱホバの言はきよし ヱホバはすべて依賴むものの盾なり
31 Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
そはヱホバのほかに神はたれぞや われらの神のほかに巌はたれぞや
32 Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
神はちからをわれに帶しめ わが途を全きものとなしたまふ
33 Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
神はわが足を麀のあしのごとくし我をわが高處にたたせたまふ
34 Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
神はわが手をたたかひにならはせてわが臂に銅弓をひくことを得しめたまふ
35 Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
又なんぢの救の盾をわれにあたへたまへり なんぢの右手われをささへなんぢの謙卑われを大ならしめたまへり
36 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
なんぢわが歩むところを寛濶ならしめたまひたれば わが足ふるはざりき
37 Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
われ仇をおひてこれに追及かれらのほろぶるまでは歸ることをせじ
38 Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
われかれらを撃てたつことを得ざらしめん かれらはわが足の下にたふるべし
39 Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
そはなんぢ戰爭のために力をわれに帶しめ われにさからひておこりたつ者をわが下にかがませたまひたればなり
40 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
我をにくむ者をわが滅しえんがために汝またわが仇の背をわれにむけしめ給へり
41 Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
かれら叫びたれども救ふものなく ヱホバに對ひてさけびたれども答へたまはざりき
42 Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
我かれらを風のまへの塵のごとくに搗碎き ちまたの坭のごとくに打棄たり
43 Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
なんぢわれを民のあらそひより助けいだし我をたててもろもろの國の長となしたまへり わがしらざる民われにつかへん
44 Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
かれらわが事をききて立刻われにしたがひ異邦人はきたりて佞りつかへん
45 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
ことくにびとは衰へてその城よりをののきいでん
46 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
ヱホバは活ていませり わが磐はほむべきかな わがすくひの神はあがむべきかな
47 az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
わがために讎をむくい異邦人をわれに服はせたまふはこの神なり
48 megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
神はわれを仇よりすくひたまふ實になんぢは我にさからひて起りたつ者のうへに我をあげ あらぶる人より我をたすけいだし給ふ
49 Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
この故にヱホバよ われもろもろの國人のなかにてなんぢに感謝し なんぢの名をほめうたはん
50 ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
ヱホバはおほいなる救をその王にあたへ その受膏者ダビデとその裔とに世々かぎりなく憐憫をたれたまふ
