Zsoltárok 18
1 A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
Auf den Siegesspender, von des Herrn Knecht, von David, der dem Herrn zu Ehren dieses Lied gedichtet, als ihn der Herr aus der Gewalt aller seiner Feinde und besonders Sauls errettet hatte. Er sprach: "Ich liebe, Herr, Dich herzlich, meine Stärke." -
2 Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
Der Herr ist mir ein Fels und eine Rettungsburg; mein Gott, mein Hort, wo ich mich berge, mein Schild, mein sieghaft Horn und meine Feste.
3 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
"Gepriesen sei der Herr!" darf ich nur rufen und bin von meinen Feinden schon erlöst.
4 Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
Schon hatten Todesfluten mich umgeben; mich schreckten des Verderbens Ströme.
Der Hölle Stricke hatten mich umschlungen; des Todes Schlingen überraschten mich. (Sheol h7585)
6 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
Da rief ich in der Not zum Herrn und schrie zu meinem Gott um Hilfe. Er hört in seinem Tempel meine Stimme, und mein Geschrei dringt ihm zu Ohren. -
7 Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
Die Erde ward erschüttert und sie bebte; der Berge Festen zitterten; sie wankten. Denn er war ergrimmt.
8 Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Aufquoll' aus seiner Nase Rauch; aus seinem Munde sprühte Feuer, und eine Glut ward von ihm ausgesprüht.
9 meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
Den Himmel neigte er und fuhr hernieder, ein tiefes Dunkel unter seinen Füßen.
10 Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
Er fuhr auf einem Cherub, flog einher, auf Windesflügeln schwebend.
11 Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
Zur Hülle nahm er Dunkel rings um sich und Wasserflut und dicht Gewölke.
12 A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
Am Glanze seiner Nähe haben seine Wolken entzündet Hagel, Feuerströme.
13 Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
Der Herr im Himmel donnerte; der Höchste ließ die Stimme dröhnen; da gab es Hagelschauer, Feuergluten.
14 Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
Und seine Pfeile schoß er ab nach allen Seiten und warf die Blitze hin in regelloser Wahl.
15 Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
Und Wasserströme zeigten sich; der Erde Gründe wurden bloßgelegt vor Deinem Drohen, Herr, vor Deinem Zornesschnauben. -
16 Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
Mich aber griff er aus der Höhe, faßte mich, und zog mich aus den mächtigen Gewässern,
17 Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
entriß mich meinen argen Feinden und meinen überlegenen Hassern,
18 Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
die mich an meinem Unglückstage überfielen. So wurde mir der Herr zur Stütze.
19 Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
Er führte mich ins Freie hin, befreite mich, weil er an mir Gefallen fand,
20 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
vergalt mir so nach meiner Rechtlichkeit und lohnte mir nach meiner Hände Reinheit.
21 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
Denn immer habe ich des Herren Wege eingehalten und nimmer gegen meinen Gott gefrevelt,
22 mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
behielt ich doch vor Augen alle seine Rechte, und seine Satzungen ließ ich nie aus dem Sinn.
23 Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
Ich hatte mich ganz ungeteilt ergeben und suchte mich vor meiner Lieblingssünde zu bewahren.
24 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
Darum vergalt der Herr mir auch nach meiner Rechtlichkeit, nach der ihm wohlbekannten Reinheit meiner Hände. -
25 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
Du bist dem Frommen hold, dem Treugesinnten treu gesinnt,
26 megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
verfährst mit Reinem rein, doch böse mit dem Bösen.
27 Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
Dem armen Volke stehst Du bei, die stolzen Blicke schlägst Du nieder.
28 Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
Du lässest ja mein Lichtlein leuchten, Du Herr, mein Gott, der meine Finsternis erhellt.
29 Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
Mit Dir anrenne ich die Wälle; mit meinem Gotte überspringe ich die Mauern.
30 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
Truglos ist Gottes Weg; geläutert ist das Wort des Herrn, ein Schild für alle, die zu ihm sich flüchten.
31 Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
Denn wer ist Gott, wenn nicht der Herr? Wer sonst ein Hort als unser Gott?
32 Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
Der Gott, der mich mit Stärke gürtet und meinen Weg gefahrlos macht,
33 Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
der meine Füße macht wie die der Rehe, mich sicher stellt auf meinen Höhen,
34 Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
der meine Hände kämpfen lehrt und meine Arme eherne Bogen spannen läßt.
35 Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
Du reichst mir Deinen Siegesschild, und Deine Rechte stützt mich, und Deine Stärkung macht mich kräftig.
36 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
Und meinen Schritten gibst Du weiten Raum, und meine Knöchel wanken nicht.
37 Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
Ich setze meinen Feinden nach und greife sie und kehre nicht zurück, bis daß ich sie vernichtet.
38 Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
Ich schlage sie, daß sie sich nimmermehr erheben; sie liegen unter meinen Füßen.
39 Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Du gürtest mich mit Kraft zum Kampfe, und meine Gegner beugst Du unter mich.
40 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
Und meiner Feinde Rücken zeigst Du mir, daß ich vertilge meine Hasser.
41 Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
Sie rufen - niemand hilft - zum Herrn, er hört sie nicht.
42 Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
Und ich zermalme sie wie Staub vorm Winde, zerstampfe sie gleich Gassenkot.
43 Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
Du rettest mich vor Tausenden von Kriegervölkern; zum Haupt von Heiden machst Du mich, mir unbekannte Leute dienen mir.
44 Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
Des Auslands Söhne schmeicheln mir; aufs Hörensagen leisten sie mir schon Gehorsam,
45 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
und andere Fremdlinge verschwinden und sitzen zitternd in Verstecken. -
46 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
Lebendig ist der Herr und hochgepriesen als mein Hort, steht hoch da als mein hilfereicher Gott. -
47 az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
Gott, der Du mir verhilfst zur Rache und Völker mir zu Füßen legst,
48 megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
der Du vor meinen Feinden mich errettest, Du machst mich meinen Gegnern fürder unerreichbar und rettest mich vor Wüterichen.
49 Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
Dafür lobpreise ich Dich bei den Heiden, Herr, und singe also Deinem Namen:
50 ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
Heilvoller Turm für seinen König, der David, den er salbte, Huld erweist, und seinem Stamme ewiglich.
