Zsoltárok 18
1 A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
Dem Sangmeister. Vom Knechte Jahwes, von David, der vor Jahwe die Worte dieses Liedes redete, als ihn Jahwe errettet hatte aus der Hand aller seiner Feinde, auch aus der Hand Sauls.
2 Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
Er sprach: Von Herzen lieb ich dich, Jahwe, meine Stärke!
3 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
Jahwe, mein Fels, meine Burg, mein Retter bist du! / Mein Gott ist mein Hort, zu dem ich fliehe. / Mein Schild, das Horn meines Heils, meine Feste ist er.
4 Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
Preiswürdig, ruf ich, ist Jahwe, / Ich ward errettet von meinen Feinden!
Des Todes Stricke umfingen mich, / Verderbliche Bäche schreckten mich; (Sheol h7585)
6 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
Der Unterwelt Bande umringten mich, / Es ergriffen mich Schlingen des Todes.
7 Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
In meiner Angst rief ich Jahwe an / Und schrie zu meinem Gott. / Da vernahm er mein Beten aus seinem Palast, / Mein Schreien drang in seine Ohren.
8 Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Es wankte und schwankte die Erde, / Der Berge Grundfesten bebten / Und zitterten, weil er zornig war.
9 meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
In seiner Nase stieg Rauch empor, / Aus seinem Munde fraß Feuer, / Glühende Kohlen flammten aus ihm.
10 Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
Er neigte den Himmel und fuhr herab, / Unter seinen Füßen war Wolkennacht.
11 Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
Er fuhr auf dem Kerub und flog einher, / Schwebte auf den Schwingen des Windes.
12 A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
Er machte Dunkel zu seiner Hülle, / Zu seinem Gezelte ringsumher; / Es umgab ihn Wasserflut und dickes Gewölk.
13 Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
Vom Glanz vor ihm her durchzuckten die Wolken / Hagel und feurige Kohlen.
14 Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
Es donnerte Jahwe vom Himmel her, / Der Höchste ließ seine Stimme schallen / (Mit Hagel und feurigen Kohlen).
15 Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
Er schoß seine Pfeile, zerstreute sie.
16 Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
Da wurden sichtbar die Betten des Meeres, / Bloßgelegt des Erdrunds Gründe / Vor deinem Schelten, Jahwe, / Vor deines Zornhauchs Schnauben.
17 Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
Er griff aus der Höhe, erfaßte mich / Und zog mich aus tiefen Wassern.
18 Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
Von meinem Todfeind befreite er mich, / Von meinen Hassern, die mir zu mächtig waren.
19 Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
An meinem Unglückstag überfielen sie mich, / Aber Jahwe ward meine Stütze.
20 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
Er führte mich ins Freie hinaus; / Er rettete mich, weil er mich liebte.
21 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
Jahwe vergalt mir nach meiner Gerechtigkeit, / Nach meiner Hände Reinheit lohnte er mir.
22 mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
Denn Jahwes Wege bin ich gewandelt, / Nicht abgefallen von meinem Gott.
23 Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
Nein, all seine Rechte befolgte ich treu, / Von seinen Satzungen wich ich nicht.
24 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
Ich war ohne Tadel vor ihm / Und hütete mich vor Missetat.
25 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
Drum vergalt mir Jahwe nach meiner Gerechtigkeit, / Nach meiner Lauterkeit, die ihm bekannt.
26 megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
Dem Guten erzeigst du dich gütig, / Mit dem redlichen Manne verfährst du redlich;
27 Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
Dem Reinen zeigst du dich rein, / Dem Falschen vergiltst du nach seinem Verhalten.
28 Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
Denn du hilfst den bedrückten Leuten, / Doch stolze Augen erniedrigst du.
29 Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
Du machst meine Leuchte licht; / Jahwe, mein Gott, erhellet mein Dunkel.
30 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
Denn im Vertrauen auf dich greif ich Heerhaufen an, / Und mit meinem Gott überspringe ich Mauern.
31 Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
Gottes Wege sind makellos, / Jahwes Wort ist bewährt; / Ein Schild ist er allen, die zu ihm fliehn.
32 Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
Denn wer ist Eloah als Jahwe allein? / Und wer ist ein Hort außer unserem Gott?
33 Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
Gott ist's, der mich mit Kraft gegürtet, / Der meinen Weg ohn Anstoß machte.
34 Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
Er gab mir der Hindin Schnelligkeit / Und stellte mich auf die Höhen.
35 Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
Er übte meine Hände zum Kampf, / Daß meine Arme den ehernen Bogen spannten.
36 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
Du gabst mir den Schild deines Heils, / Deine Rechte stützte mich, / Und deine Milde machte mich groß.
37 Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
Du ließest mich frei meines Weges gehn, / Und meine Knöchel wankten nicht.
38 Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
Ich verfolgte die Feinde und holte sie ein; / Ich kehrte nicht um, bis ich sie vernichtet.
39 Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Ich zerschellte sie, daß sie nimmer aufstanden, / Zu meinen Füßen sanken sie hin.
40 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
Du gürtetest mich mit Kraft zum Streit, / Du beugtest meine Gegner unter mich.
41 Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
Meine Feinde ließest du vor mir fliehn, / Und meine Hasser zerschellte ich.
42 Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
Sie schrien, aber kein Helfer war da; / Sie schrien zu Jahwe — er hörte sie nicht.
43 Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
Ich zerrieb sie wie Staub vor dem Winde, / Wie Gassenkot zertrat ich sie.
44 Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
Du halfst mir aus Volkesfehden, / Setztest mich ein zum Herrscher der Heiden: / Leute, mir unbekannt, wurden mir dienstbar.
45 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
Schon als sie hörten (von meinen Siegen), gehorchten sie mir, / Des Auslands Bewohner schmeichelten mir.
46 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
Des Auslands Bewohner welkten dahin / Und kamen zitternd aus ihren Burgen.
47 az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
Jahwe lebt, mein Hort sei gepriesen, / Erhoben der Gott meines Heils,
48 megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
Der Gott, der mir Rache verliehn / Und Völker mir unterworfen,
49 Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
Der mich gerettet von meinen Feinden! / Über meine Gegner erhebst du mich. / Entreißt mich dem Mann der Gewalttat.
50 ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
Drum preis ich dich, Jahwe, unter den Völkern, / Deinem Namen will ich lobsingen. Denn Jahwe schenkt seinem Könige Heil / Und erweiset Gnade seinem Gesalbten: / David und seinem Samen auf ewig!
