Zsoltárok 18
1 A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
Au chef des chantres. Du serviteur de l’Éternel, de David, qui adressa à l’Éternel les paroles de ce cantique, lorsque l’Éternel l’eut délivré de la main de tous ses ennemis et de la main de Saül. Il dit: Je t’aime, ô Éternel, ma force!
2 Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
Éternel, mon rocher, ma forteresse, mon libérateur! Mon Dieu, mon rocher, où je trouve un abri! Mon bouclier, la force qui me sauve, ma haute retraite!
3 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
Je m’écrie: Loué soit l’Éternel! Et je suis délivré de mes ennemis.
4 Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
Les liens de la mort m’avaient environné, Et les torrents de la destruction m’avaient épouvanté;
Les liens du sépulcre m’avaient entouré, Les filets de la mort m’avaient surpris. (Sheol h7585)
6 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
Dans ma détresse, j’ai invoqué l’Éternel, J’ai crié à mon Dieu; De son palais, il a entendu ma voix, Et mon cri est parvenu devant lui à ses oreilles.
7 Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
La terre fut ébranlée et trembla, Les fondements des montagnes frémirent, Et ils furent ébranlés, parce qu’il était irrité.
8 Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Il s’élevait de la fumée dans ses narines, Et un feu dévorant sortait de sa bouche: Il en jaillissait des charbons embrasés.
9 meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
Il abaissa les cieux, et il descendit: Il y avait une épaisse nuée sous ses pieds.
10 Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
Il était monté sur un chérubin, et il volait, Il planait sur les ailes du vent.
11 Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
Il faisait des ténèbres sa retraite, sa tente autour de lui, Il était enveloppé des eaux obscures et de sombres nuages.
12 A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
De la splendeur qui le précédait s’échappaient les nuées, Lançant de la grêle et des charbons de feu.
13 Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
L’Éternel tonna dans les cieux, Le Très-Haut fit retentir sa voix, Avec la grêle et les charbons de feu.
14 Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
Il lança ses flèches et dispersa mes ennemis, Il multiplia les coups de la foudre et les mit en déroute.
15 Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
Le lit des eaux apparut, Les fondements du monde furent découverts, Par ta menace, ô Éternel! Par le bruit du souffle de tes narines.
16 Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
Il étendit sa main d’en haut, il me saisit, Il me retira des grandes eaux;
17 Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
Il me délivra de mon adversaire puissant, De mes ennemis qui étaient plus forts que moi.
18 Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
Ils m’avaient surpris au jour de ma détresse; Mais l’Éternel fut mon appui.
19 Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
Il m’a mis au large, Il m’a sauvé, parce qu’il m’aime.
20 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
L’Éternel m’a traité selon ma droiture, Il m’a rendu selon la pureté de mes mains;
21 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
Car j’ai observé les voies de l’Éternel, Et je n’ai point été coupable envers mon Dieu.
22 mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
Toutes ses ordonnances ont été devant moi, Et je ne me suis point écarté de ses lois.
23 Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
J’ai été sans reproche envers lui, Et je me suis tenu en garde contre mon iniquité.
24 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
Aussi l’Éternel m’a rendu selon ma droiture, Selon la pureté de mes mains devant ses yeux.
25 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
Avec celui qui est bon tu te montres bon, Avec l’homme droit tu agis selon la droiture,
26 megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
Avec celui qui est pur tu te montres pur, Et avec le pervers tu agis selon sa perversité.
27 Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
Tu sauves le peuple qui s’humilie, Et tu abaisses les regards hautains.
28 Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
Oui, tu fais briller ma lumière; L’Éternel, mon Dieu, éclaire mes ténèbres.
29 Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
Avec toi je me précipite sur une troupe en armes, Avec mon Dieu je franchis une muraille.
30 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
Les voies de Dieu sont parfaites, La parole de l’Éternel est éprouvée; Il est un bouclier pour tous ceux qui se confient en lui.
31 Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
Car qui est Dieu, si ce n’est l’Éternel; Et qui est un rocher, si ce n’est notre Dieu?
32 Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
C’est Dieu qui me ceint de force, Et qui me conduit dans la voie droite.
33 Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
Il rend mes pieds semblables à ceux des biches, Et il me place sur mes lieux élevés.
34 Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
Il exerce mes mains au combat, Et mes bras tendent l’arc d’airain.
35 Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
Tu me donnes le bouclier de ton salut, Ta droite me soutient, Et je deviens grand par ta bonté.
36 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
Tu élargis le chemin sous mes pas, Et mes pieds ne chancellent point.
37 Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
Je poursuis mes ennemis, je les atteins, Et je ne reviens pas avant de les avoir anéantis.
38 Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
Je les brise, et ils ne peuvent se relever; Ils tombent sous mes pieds.
39 Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Tu me ceins de force pour le combat, Tu fais plier sous moi mes adversaires.
40 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
Tu fais tourner le dos à mes ennemis devant moi, Et j’extermine ceux qui me haïssent.
41 Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
Ils crient, et personne pour les sauver! Ils crient à l’Éternel, et il ne leur répond pas!
42 Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
Je les broie comme la poussière qu’emporte le vent, Je les foule comme la boue des rues.
43 Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
Tu me délivres des dissensions du peuple; Tu me mets à la tête des nations; Un peuple que je ne connaissais pas m’est asservi.
44 Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
Ils m’obéissent au premier ordre, Les fils de l’étranger me flattent;
45 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
Les fils de l’étranger sont en défaillance, Ils tremblent hors de leurs forteresses.
46 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
Vive l’Éternel, et béni soit mon rocher! Que le Dieu de mon salut soit exalté,
47 az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
Le Dieu qui est mon vengeur, Qui m’assujettit les peuples,
48 megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
Qui me délivre de mes ennemis! Tu m’élèves au-dessus de mes adversaires, Tu me sauves de l’homme violent.
49 Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
C’est pourquoi je te louerai parmi les nations, ô Éternel! Et je chanterai à la gloire de ton nom.
50 ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
Il accorde de grandes délivrances à son roi, Et il fait miséricorde à son oint, A David, et à sa postérité, pour toujours.
