Zsoltárok 18
1 A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
Til Sangmesteren; af David, Herrens Tjener, som talte Ordene af denne Sang for Herren paa den Dag, Herren havde friet ham fra alle hans Fjenders Haand og fra Sauls Haand.
2 Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
Og han sagde: Herre! jeg har dig hjertelig kær, min Styrke!
3 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
Herren er min Klippe, min Befæstning og min Frelser; min Gud er min Klippe, paa hvem jeg forlader mig, mit Skjold og mit Frelsens Horn, min faste Borg.
4 Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
Jeg vil paakalde Herren, som bør loves, saa bliver jeg frelst fra mine Fjender.
Dødens Reb omspændte mig, og Belials Bække forfærdede mig. (Sheol h7585)
6 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
Helvedes Reb omgave mig; Dødens Snarer kom over mig. (questioned)
7 Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
Da jeg var i Angest, raabte jeg til Herren, ja, jeg raabte til min Gud; han hørte min Røst fra sit Tempel, og mit Raab til ham kom for hans Øren.
8 Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Og Jorden bævede og rystede, og Bjergenes Grundvolde skælvede; og de bævede, thi han var vred.
9 meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
Der opgik Røg af hans Næse, og Ild af hans Mund fortærede; Gløder gnistrede ud af den.
10 Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
Og han bøjede Himmelen og for ned, og der var Mørkhed under hans Fødder.
11 Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
Og han for paa Keruben og drog frem, og han fløj paa Vejrets Vinger.
12 A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
Han satte Mørkhed til sit Skjul, til sit Paulun trindt omkring sig, mørke Vande og tykke Skyer.
13 Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
Fra Glansen foran ham fore hans Skyer frem, Hagel og Gløder.
14 Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
Og Herren tordnede i Himmelen, og den Højeste udgav sin Røst; der var Hagel og Gløder.
15 Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
Og han udskød sine Pile og adspredte dem, og han lod det lyne stærkt og forfærdede dem.
16 Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
Da saas Vandenes Leje, og Jordens Grundvolde blottedes ved din Trusel, Herre! ved din Næses Aandes Vejr.
17 Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
Han udrakte sin Haand fra det høje, han hentede mig, han drog mig op af de store Vande.
18 Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
Han friede mig fra min stærke Fjende og fra mine Avindsmænd; thi de vare mig for stærke.
19 Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
De overfaldt mig i min Modgangs Tid; men Herren var min Understøttelse.
20 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
Og han førte mig ud i det frie; han frelste mig, thi han havde Lyst til mig.
21 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
Herren vederlagde mig efter min Retfærdighed; han betalte mig efter mine Hænders Renhed.
22 mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
Thi jeg har bevaret Herrens Veje, og jeg er ikke funden skyldig for min Gud.
23 Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
Thi alle hans Domme ere for mig, og fra hans Skikke viger jeg ikke.
24 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
Men jeg var oprigtig for ham og vogtede mig for min Synd.
25 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
Og Herren betalte mig efter min Retfærdighed, efter mine Hænders Renhed for hans Øjne.
26 megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
Imod den fromme beviser du dig from; imod den oprigtige Mand viser du dig oprigtig;
27 Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
imod den rene viser du dig ren, og imod den forvendte viser du dig forvendt.
28 Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
Thi du frelser det elendige Folk, og du fornedrer de høje Øjne.
29 Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
Thi du bringer min Lampe til at lyse; Herren min Gud opklarer mit Mørke.
30 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
Thi ved dig stormer jeg imod en Trop, og ved min Gud springer jeg over en Mur.
31 Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
Guds Vej er fuldkommen; Herrens Tale er lutret, han er alle dem et Skjold, som tro paa ham.
32 Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
Thi hvo er en Gud uden Herren? og hvo er en Klippe uden vor Gud?
33 Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
Den Gud, som omgjorder mig med Kraft og gør min Vej fuldkommen,
34 Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
han gør mine Fødder som Hindernes og lader mig staa fast paa mine Høje.
35 Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
Han vænner mine Hænder til Striden, og mine Arme spænde Kobberbuen.
36 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
Og du giver mig din Frelses Skjold, og din højre Haand understøtter mig, og din Nedladelse gør mig stor.
37 Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
Du gør Rummet vidt under mig for mine Skridt, og mine Ankler vakle ikke.
38 Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
Jeg forfølger mine Fjender og naar dem og vender ikke tilbage, før jeg har udryddet dem.
39 Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Jeg knuser dem, at de ikke kunne staa op; de faldt under mine Fødder.
40 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
Og du har omgjordet mig med Kraft til Striden; du bøjede mine Modstandere under mig.
41 Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
Og du har drevet mig mine Fjender paa Flugt; mine Hadere udryddede jeg.
42 Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
De raabte, men der var ingen Frelser; til Herren, men han svarede dem ikke.
43 Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
Og jeg støder dem smaa som Støv for Vejret, som Dynd paa Gader fejer jeg dem bort.
44 Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
Du udfriede mig fra Folkenes Kiv, du satte mig til Hedningernes Hoved, et Folk, som jeg ikke kendte, de tjene mig.
45 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
Da deres Øren hørte om mig, adløde de mig, den fremmedes Børn smigrede for mig.
46 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
Den fremmedes Børn henvisne; de komme skælvende frem af deres Borge.
47 az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
Herren lever, højlovet er min Klippe og højt ophøjet min Frelses Gud,
48 megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
den Gud, som giver mig Hævn, og tvinger Folkene under mig.
49 Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
Du er den, som udfrier mig fra mine Fjender, du sætter mig i Sikkerhed for mine Modstandere, du redder mig fra Voldsmanden.
50 ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
Derfor vil jeg bekende dig, Herre! iblandt Hedningerne og lovsynge dit Navn. Stor Frelse beviser han sin Konge og gør Miskundhed imod sin Salvede, imod, David og imod hans Sæd evindelig.
