Zsoltárok 16
1 Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
Varuj me, oh Bog, kajti vate polagam svoje trdno upanje.
2 Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.
O moja duša, Gospodu si rekla: »Ti si moj Gospod. Moja dobrota se ne razteza do tebe,
3 A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
temveč k svetim, ki so na zemlji in k odličnim, v katerih je vse moje zadovoljstvo.«
4 Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
Njihove bridkosti se bodo pomnožile, ki hitijo za drugim bogom. Njihovih krvavih pitnih daritev ne bom daroval niti njihovih imen ne bom jemal na svoje ustnice.
5 Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
Gospod je delež moje dediščine in moje skodelice. Ti ohranjaš mojo usodo.
6 A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
Vrvice so mi padle na prijetnih krajih; da, lepo dediščino imam.
7 Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
Blagoslavljal bom Gospoda, ki mi je dal nasvet. Moja notranjost me prav tako poučuje v nočnih obdobjih.
8 Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
Vedno sem pred seboj postavljal Gospoda; ker je pri moji desnici, ne bom omajan.
9 Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
Zato je moje srce veselo in moja slava se razveseljuje; tudi moje meso bo počivalo v upanju.
Kajti moje duše ne boš pustil v peklu niti ne boš trpel, da bi tvoj Sveti videl trohnobo. (Sheol h7585)
11 “Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!
Pokazal mi boš stezo življenja. V tvoji prisotnosti je polnost radosti, pri tvoji desnici so zadovoljstva na vékomaj.
