< Zsoltárok 16 >

1 Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
MAIN Kot, kom kotin jinjila ia, pwe i liki komui.
2 Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.
Nai potoan on Ieowa: Komui ta ai Kaun, jota eu pai, me i aja, pwe komui eta.
3 A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
O I kin indan jaraui kan, me kin mi nan jappa: Met akan pwin ijou, me I kin pokepoke jan ni monion i.
4 Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
A irail me kin idedauen amen, pan lodi on apwal toto. I jota mauki arail mairon, me doleki nta, de mar arail I jota pan inda.
5 Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
A Ieowa ai pai o ai peren; Komui kin kolekol ai jojo.
6 A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
I diaradar ai pwaij en jap kajelel eu, ei pai kajelel eu, me i jojokier.
7 Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
I kapina Ieowa, me kotin kalolekon ia; pil ni pon mudilik i kan kin padaki on ia.
8 Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
I kin ariri Ieowa anjau karoj, pwe a kotikot ni pali maun i, i ap jota pan luetala.
9 Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
I me monion i kin peren kida, o nen i kin popol, pwe pil pali uduk ai pan moleilei.
10 Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia. (Sheol h7585)
Pwe kom jota pan kotin mauki, nen i en mimieta nan wajan mela, o kom jota pan mueid on, me japwilim omui jaraui men pan mor pajan. (Sheol h7585)
11 “Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!
Kom kin kotin kaaja kin ia al maur; peren lapalap mi mon jilan omui, o meid linan ni pali maun en lim omui kokolata.

< Zsoltárok 16 >