Zsoltárok 16
1 Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
Dāvida sirds dziesma. Pasargi mani, ak Dievs! jo es paļaujos uz Tevi.
2 Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.
Es saku uz To Kungu: Tu esi Tas Kungs, bez Tevis man labuma nav.
3 A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
Pie tiem svētiem, kas virs zemes, un tiem godīgiem ir viss mans labais prāts.
4 Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
Tiem, kas pieņem citu dievu, būs lielas sāpes; es neupurēšu viņu asiņu dzeramos upurus, un neņemšu savā mutē viņu vārdu.
5 Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
Tas Kungs ir mana tiesa un mana daļa, Tu glabā manu mantas tiesu.
6 A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
Man daļa tikusi jaukā vietā, tiešām, man ir nākusi skaista manta.
7 Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
Es slavēšu To Kungu, kas man dod padomu, pat naktī mana sirds mani pamāca.
8 Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
Es turu To Kungu bez mitēšanās savā priekšā, jo Viņš man ir pa labai rokai, - es nešaubīšos.
9 Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
Tādēļ mana sirds priecājās, un mans gods līksmojās, un pat mana miesa dzīvos droši.
Jo Tu manu dvēseli nepametīsi kapā, Savam Svētam Tu neliksi redzēt satrūdēšanu. (Sheol h7585)
11 “Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!
Tu man dari zināmu dzīvības ceļu, priekš Tava vaiga ir līksmošanās pilnība, un prieks un jaukums pie Tavas labās rokas mūžīgi.
