< Zsoltárok 16 >
1 Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
Miktam mar Daudi. Rita maber, yaye Nyasaye nikech in e kar pondona.
2 Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.
Ne awacho ne Jehova Nyasaye niya, “In e Ruodha; onge gima ber machielo ma an-go makmana in.”
3 A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
To jomaler manie piny, to gin kaka joma nigi duongʼ ma ahero gi chunya duto.
4 Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
Joma lawo nyiseche mamoko kuyo margi biro medore. Misengini magi mag remo ok abi olo oko kendo kata nying-gi ok abi hulo gi dhoga.
5 Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
Jehova Nyasaye, isemiya pok makora kod okombena; iserita maber gi giga duto.
6 A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
Kiepena duto ochopo kuonde mabeyo; adier, girkeni maga duto moro wangʼ adier.
7 Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
Abiro pako Jehova Nyasaye mangʼadona rieko; kata gotieno chunya puonja.
8 Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
Asiko aketo Jehova Nyasaye e nyima ndalo duto. Nikech ka entie e lweta korachwich, to onge gima nyalo yienga.
9 Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
Emomiyo chunya mor kendo lewa yot; ringra bende biro yweyo gi kwe,
10 Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia. (Sheol )
nikech ok inijwangʼa ei liel, to bende ok niyie Ngʼati Maler tow. (Sheol )
11 “Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!
Isenyisa yor ngima; inipongʼa gi mor mogundho ka an e nyimi, kendo gi mor mosiko e badi korachwich.