Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Һәмдусана! Яһни мәдһийиләңлар! Бәрһәқ, бундақ қилиш шериндур; Худайимизни күйләңлар! Мәдһийә оқуш инсанға яришиду.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Пәрвәрдигар Йерусалимни бена қилмақта; Исраилниң сүргүн қилинғанлирини У жиғип келиду;
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
У көңли сунуқларни давалайду; Уларниң ярилирини таңиду.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
У юлтузларниң санини санайду; Уларниң һәммисигә бир-бирләп исим қойиду.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Улуқдур Рәббимиз, зор қудрәтликтур; Униң чүшиниши чәксиздур.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Пәрвәрдигар мулайим мөминләрни йөләп көтириду; Рәзилләрни йәргичә төвән қилиду.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Пәрвәрдигарға тәшәккүрләр билән нахша ейтиңлар; Күйләрни чилтарға тәңшәп ейтиңлар!
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
У асманни булутлар билән қаплитиду, Зиминға ямғурни бекитиду, Тағларда от-чөпләрни өстүриду;
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Малларға озуқ, Тағ қарғисиниң җүҗилири зарлиғанда, уларға озуқ бериду;
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Ат күчидин У зоқ алмайду; Адәмниң чәбдәс путлирини хурсәнлик дәп билмәйду;
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Пәрвәрдигар бәлки Өзидин әйминидиғанларни, Өзиниң өзгәрмәс муһәббитигә үмүт бағлиғанларни хурсәнлик дәп билиду.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Пәрвәрдигарни махтаңлар, и Йерусалим; Худайиңни мәдһийилә, и Зион.
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Чүнки У дәрвазилириңниң тақақлирини мәһкәм қилиду; Сениңдә туруватқан пәрзәнтлириңгә бәхит-бәрикәт бәрди.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
У чәт-чегаралириңда арам-течлиқ жүргүзиду, Сени буғдайниң есили билән қанаәтләндүриду.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
У Өз әмир-бешарәтлирини йәр йүзигә әвәтиду; Униң сөз-калами интайин тез жүгүриду.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
У ақ қарни жуңдәк бериду, Қиравни күлләрдәк тарқитиду.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Униң музини нан увақлиридәк қилип парчиливетиду; Униң соғуғи алдида ким туралисун?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
У сөзини әвәтип, уларни еритиду; Униң шамилини чиқирип, суларни аққузиду.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
У Өз сөз-каламини Яқупқа, Бәлгүлимилирини һәм һөкүмлирини Исраилға аян қилиду;
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
У башқа һеч бир әлгә мундақ муамилә қилмиғандур; Униң һөкүмлирини болса, улар билип баққан әмәс. Һәмдусана!
