Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Monkamfo Awurade. Ɛyɛ sɛ wɔto ayɛyie dwom ma yɛn Onyankopɔn, ɛyɛ fɛ na ɛfata sɛ wɔkamfo no!
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Awurade kyekyere Yerusalem; Ɔboaboa Israel nnommumfoɔ ano.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Ɔsa wɔn a wɔn akoma abotoɔ yadeɛ na ɔkyekyere wɔn akuro.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
Ɔnim nsoromma no dodoɔ na ɔde obiara din frɛ no.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Yɛn Awurade so, na ne tumi yɛ kɛseɛ; yɛrente nʼase nwie.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Awurade wowa ahobrɛasefoɔ na ɔtoto amumuyɛfoɔ hwe fam.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Monto aseda nnwom mma Awurade. Momfa sankuo nto dwom mma yɛn Onyankopɔn.
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Ɔde omununkum kata ɔsoro ani; ɔde osutɔ ma asase ma ɛserɛ nyini wɔ nkokoɔ so.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Ɔma anantwie aduane na sɛ anene mma su a, ɔma wɔn aduane.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Ɛnyɛ ɔpɔnkɔ ahoɔden na nʼani sɔ na ɛnyɛ onipa ahoɔden nso.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Na mmom, Awurade ani sɔ nnipa a wɔsuro no, wɔn a wɔde wɔn ho to nʼadɔeɛ a ɛnsa da no so no.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Momma Awurade so, Ao Yerusalem; kamfo wo Onyankopɔn, Ao Sion,
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
ɔma wʼapono akyi adaban yɛ den na ɔhyira wo nkurɔfoɔ a wɔte wo mu.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Ɔma wʼahyeɛ so dwo na ɔde ayuo amapa ma wo.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
Ɔsoma nʼahyɛdeɛ kɔ asase so; nʼasɛm tu mmirika ntɛm so.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Ɔtrɛ sukyerɛmma mu sɛ odwan ho nwi, na ɔpete obosuo nsukyeneeɛ sɛ nsõ.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Ɔtoto asukɔtweaa gu fam sɛ mmosea. Hwan na ɔbɛtumi agyina nʼawɔ denden no ano?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Ɔsoma nʼasɛm no ma ɛnane no; ɔhwanyane ne mframa, na nsuo tene.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Wada nʼasɛm adi akyerɛ Yakob, ne mmara ne ɔhyɛ nsɛm akyerɛ Israel.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
Ɔnyɛɛ yei mmaa aman foforɔ biara; wɔnnim ne mmara. Monkamfo Awurade!
