Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Monkamfo Awurade. Eye sɛ wɔto ayeyi nnwom ma yɛn Nyankopɔn, ɛyɛ fɛ na ɛfata dodo sɛ wɔkamfo no!
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Awurade kyekyere Yerusalem; Ɔboaboa Israel nnommum ano.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Ɔsa wɔn a wɔn koma abotow no yare, na ɔkyekyere wɔn akuru.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
Ɔkyerɛ nsoromma dodow a ɛwɔ hɔ, na ɔde obiara din frɛ no.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Yɛn Awurade so, na ne tumi yɛ kɛse; yɛrente nʼase nwie.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Awurade wowaw ahobrɛasefo na ɔtotow amumɔyɛfo hwehwe fam.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Monto aseda nnwom mma Awurade. Momfa sanku nto dwom mma yɛn Nyankopɔn.
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Ɔde omununkum kata ɔsoro ani; ɔma asase osu ma sare nyin wɔ nkoko so.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Ɔma anantwi aduan, na sɛ kwaakwaadabimma su a, ɔma wɔn aduan.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Ɛnyɛ ɔpɔnkɔ ahoɔden na nʼani sɔ na ɛnyɛ onipa ahoɔden nso.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Na mmom, Awurade ani sɔ nnipa a wosuro no, wɔn a wɔde wɔn ho to nʼadɔe a ɛnsa da no so no.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Momma Awurade so, Yerusalem; kamfo wo Nyankopɔn, Sion,
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
ɔma wʼapon akyi adaban yɛ den, na ohyira wo nkurɔfo a wɔte wo mu.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Ɔma wʼahye so dwo, na ɔde awi ankasa ma wo.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
Ɔsoma nʼahyɛde kɔ asase so; nʼasɛm tu mmirika ntɛm so.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Ɔtrɛw sukyerɛmma mu sɛ oguan ho nwi, na ɔpete obosu sukyerɛmma sɛ nsõ.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Ɔtotow mparuwbo gu fam sɛ mmosea. Hena na obetumi agyina nʼawɔw dennen no ano?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Ɔsoma nʼasɛm no ma ɛnan no; ɔhwanyan ne mframa, na nsu sen.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Wada nʼasɛm adi akyerɛ Yakob, ne mmara ne ɔhyɛ nsɛm akyerɛ Israel.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
Ɔnyɛɛ eyi maa ɔman foforo biara ɛ; wonnim ne mmara. Monkamfo Awurade!
