< Zsoltárok 147 >

1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
¡Aleluya! Porque es bueno cantar salmos a nuestro ʼElohim, Porque agradable, hermosa es la alabanza.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Yavé edifica a Jerusalén. Él reúne a los desterrados de Israel.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Él sana a los quebrantados de corazón Y venda sus heridas.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
Él cuenta el número de las estrellas. Él da nombres a todas ellas.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Grande es nuestro ʼAdonay Y prominente en fortaleza. Su entendimiento es infinito.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Yavé sostiene a los afligidos. Él abate a los perversos hasta la tierra.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Canten a Yavé con acción de gracias. Canten salmos a nuestro ʼElohim con el arpa,
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Quien cubre de nubes el cielo, Quien provee lluvia para la tierra, Quien desarrolla la hierba en las montañas.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Él da a la bestia su alimento, A las crías de los cuervos que claman.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
No se deleita con la fuerza del caballo, No se complace en las piernas de un hombre.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Yavé favorece a los que le temen, Los que esperan su misericordia.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
¡Alaba a Yavé, oh Jerusalén! ¡Alaba a tu ʼElohim, oh Sion!
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Porque Él refuerza los cerrojos de tus puertas, Él bendice a tus hijos dentro de ti.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Él establece paz en tus fronteras, Él te sacia con lo mejor del trigo.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
Él envía su mandato a la tierra, Su Palabra corre velozmente.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Él da nieve como lana, Él esparce la escarcha como ceniza.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Él lanza su nieve como migas. ¿Quién puede resistir su helada?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Envía su Palabra, Y la derrite, Impulsa su viento para que sople, Y fluyan las aguas.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Él declara sus Palabras a Jacob, Sus Estatutos y Ordenanzas a Israel.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
No trató así con ninguna nación. Ninguna otra conoció sus ordenanzas. ¡Aleluya! ¡Aleluya!

< Zsoltárok 147 >