Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Rabbiga ammaana. Waayo, way wanaagsan tahay in Ilaaheenna ammaan loogu gabyo, Waayo, taasu way wacan tahay, oo ammaantuna way habboon tahay.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Rabbigu Yeruusaalem buu dhisaa, Oo wuxuu isu soo wada ururiyaa kuwa la naco oo reer binu Israa'iil ah.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Isagaa bogsiiya kuwa qalbi jabay, Oo nabrahoodana wuu duubaa.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
Wuxuu sheegaa xiddigaha tiradooda, Oo kulligoodna magacyo buu u bixiyaa.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Sayidkeennu waa weyn yahay, wuuna xoog badan yahay, Waxgarashadiisuna waa mid aan la koobi karayn.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Rabbigu wuu tiiriyaa kuwa camalka qabow, Oo kuwa sharka lehna dhulkuu ku soo tuuraa.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Rabbiga mahadnaqid ugu gabya, Oo kataaradda ammaan ugu gabya Ilaaheenna,
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Kaasoo samada daruuro ku qariya, Oo dhulka roob u diyaarsha, Buurahana doog ka soo bixiya.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Wuxuu quud siiyaa xayawaanka, Iyo tukayaasha yaryar markay qayliyaanba.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Isagu kuma farxo xoogga faraska, Oo kuma reyreeyo lugaha dadka.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Rabbigu wuxuu ku reyreeyaa kuwa isaga ka cabsada, Iyo kuwa naxariistiisa rajada ka qaba.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Yeruusaalemay, Rabbiga ammaan, Siyoonay, Ilaahaaga ammaan.
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Waayo, wuxuu xoogeeyey qataarrada irdahaaga, Carruurtaadana wuu kugu dhex barakeeyey.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Soohdimahaaga nabad buu ka dhigaa, Oo wuxuu kaa dhergiyaa sarreenka ugu wanaagsan.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
Amarkiisa wuxuu u soo diraa dhulka, Eraygiisuna aad buu u dheereeyaa.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Baraf cad wuxuu u soo daadshaa sida dhogor oo kale, Sayax barafoobayna wuxuu u kala firdhiyaa sida dambas oo kale.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Barafkiisa wuxuu u soo ridaa sida jajab oo kale, Bal yaa qabowgiisa hor istaagi kara?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Wuxuu soo diraa eraygiisa, oo wuu dhalaaliyaa iyaga, Dabayshiisana wuxuu ka dhigaa inay dhacdo, biyuhuna way qulqulaan.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Eraygiisa wuxuu tusaa reer Yacquub, Qaynuunnadiisa iyo xukummadiisana reer binu Israa'iil.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
Quruunna sidaas oo kale uma uu samayn. Xukummadiisiina ma ay garanaynin, Rabbiga ammaana.
