Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Whakamoemititia a Ihowa; he pai hoki te himene ki to tatou Atua: ahuareka rawa, ataahua tonu te whakamoemiti.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Ko Ihowa hei hanga i Hiruharama: mana hoki nga whati o Iharaira e kohikohi.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Ko ia hei rongoa i te hunga ngakau maru: mana e takai o ratou wahi mamae.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
E taua ana e ia nga whetu, te maha: e huaina ana hoki e ia o ratou ingoa katoa.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
He nui to tatou Ariki, he nui hoki tona kaha: e kore e taea tona matauranga te whakaaro.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Ko Ihowa te kaitautoko mo te hunga mahaki: ka turakina e ia te hunga kino ki te whenua.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Waiata, whakawhetai ki a Ihowa: himene i runga i te hapa ki to tatou Atua:
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Ko ia nei te kaiuwhi i te rangi ki nga kapua, te kaihanga i te ua mo te whenua: e whakatupu ana ia i te tarutaru ki runga ki nga maunga.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
E homai ana e ia he kai ma te kirehe: ma nga pi raweni hoki ina tangi.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
E kore ia e ahuareka ki te kaha o te hoiho: e kore ia e manako ki nga waewae o te tangata.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
E manako ana a Ihowa ki te hunga e wehi ana i a ia, ki te hunga e tumanako ana ki tona aroha.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Whakamoemititia a Ihowa, e Hiruharama: whakamoemititia tou Atua, e Hiona.
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Nana nei hoki i whakakaha nga tutaki o ou tatau: manaakitia ana e ia au tamariki i roto i a koe.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Nana ano i mau ai te rongo i roto i ou rohe: nana koe i makona ai i te witi pai rawa.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
E tukua ana e ia tana kupu ki te whenua: tere rawa te rere o tana kupu.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
E homai ana e ia te hukarere ano he huruhuru hipi: e whakatitaritaria ana te haupapa ano he pungarehu.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Maka mai ana e ia tana hauhunga ano he maramara: ko wai e tu i mua i tana matao?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
E tukua ana e ia tana kupu, a whakarewaina ana aua mea: ka meinga tana hau kia pupuhi, rere ana nga wai.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
E whakakitea ana e ia tana kupu ki a Hakopa; ana tikanga, me ana whakaritenga ki a Iharaira.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
Kahore i pera tana hanga ki tetahi iwi; kihai ano ana whakaritenga i mohiotia e ratou. whakamoemititia a Ihowa.
