Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Alleluja. Laudate Dominum, quoniam bonus est psalmus; Deo nostro sit jucunda, decoraque laudatio.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Ædificans Jerusalem Dominus, dispersiones Israëlis congregabit:
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
qui sanat contritos corde, et alligat contritiones eorum;
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
qui numerat multitudinem stellarum, et omnibus eis nomina vocat.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Magnus Dominus noster, et magna virtus ejus, et sapientiæ ejus non est numerus.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Suscipiens mansuetos Dominus; humilians autem peccatores usque ad terram.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Præcinite Domino in confessione; psallite Deo nostro in cithara.
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Qui operit cælum nubibus, et parat terræ pluviam; qui producit in montibus fœnum, et herbam servituti hominum;
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
qui dat jumentis escam ipsorum, et pullis corvorum invocantibus eum.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Non in fortitudine equi voluntatem habebit, nec in tibiis viri beneplacitum erit ei.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Beneplacitum est Domino super timentes eum, et in eis qui sperant super misericordia ejus.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Alleluja. Lauda, Jerusalem, Dominum; lauda Deum tuum, Sion.
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Quoniam confortavit seras portarum tuarum; benedixit filiis tuis in te.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Qui posuit fines tuos pacem, et adipe frumenti satiat te.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
Qui emittit eloquium suum terræ: velociter currit sermo ejus.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Qui dat nivem sicut lanam; nebulam sicut cinerem spargit.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Mittit crystallum suam sicut buccellas: ante faciem frigoris ejus quis sustinebit?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Emittet verbum suum, et liquefaciet ea; flabit spiritus ejus, et fluent aquæ.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Qui annuntiat verbum suum Jacob, justitias et judicia sua Israël.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
Non fecit taliter omni nationi, et judicia sua non manifestavit eis. Alleluja.
