Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Lodate il Signore: è bello cantare al nostro Dio, dolce è lodarlo come a lui conviene. Alleluia.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Il Signore ricostruisce Gerusalemme, raduna i dispersi d'Israele.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Risana i cuori affranti e fascia le loro ferite;
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
egli conta il numero delle stelle e chiama ciascuna per nome.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Grande è il Signore, onnipotente, la sua sapienza non ha confini.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Il Signore sostiene gli umili ma abbassa fino a terra gli empi.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Cantate al Signore un canto di grazie, intonate sulla cetra inni al nostro Dio.
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Egli copre il cielo di nubi, prepara la pioggia per la terra, fa germogliare l'erba sui monti.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Provvede il cibo al bestiame, ai piccoli del corvo che gridano a lui.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Non fa conto del vigore del cavallo, non apprezza l'agile corsa dell'uomo.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Il Signore si compiace di chi lo teme, di chi spera nella sua grazia.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Glorifica il Signore, Gerusalemme, loda il tuo Dio, Sion. Alleluia.
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Perché ha rinforzato le sbarre delle tue porte, in mezzo a te ha benedetto i tuoi figli.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Egli ha messo pace nei tuoi confini e ti sazia con fior di frumento.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
Manda sulla terra la sua parola, il suo messaggio corre veloce.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Fa scendere la neve come lana, come polvere sparge la brina.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Getta come briciole la grandine, di fronte al suo gelo chi resiste?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Manda una sua parola ed ecco si scioglie, fa soffiare il vento e scorrono le acque.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Annunzia a Giacobbe la sua parola, le sue leggi e i suoi decreti a Israele.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
Così non ha fatto con nessun altro popolo, non ha manifestato ad altri i suoi precetti. Alleluia.
