Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Louez l’Éternel! Car il est beau de célébrer notre Dieu, Car il est doux, il est bienséant de le louer.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
L’Éternel rebâtit Jérusalem, Il rassemble les exilés d’Israël;
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Il guérit ceux qui ont le cœur brisé, Et il panse leurs blessures.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
Il compte le nombre des étoiles, Il leur donne à toutes des noms.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Notre Seigneur est grand, puissant par sa force, Son intelligence n’a point de limite.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
L’Éternel soutient les malheureux, Il abaisse les méchants jusqu’à terre.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Chantez à l’Éternel avec actions de grâces, Célébrez notre Dieu avec la harpe!
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Il couvre les cieux de nuages, Il prépare la pluie pour la terre; Il fait germer l’herbe sur les montagnes.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Il donne la nourriture au bétail, Aux petits du corbeau quand ils crient,
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Ce n’est pas dans la vigueur du cheval qu’il se complaît, Ce n’est pas dans les jambes de l’homme qu’il met son plaisir;
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
L’Éternel aime ceux qui le craignent, Ceux qui espèrent en sa bonté.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Jérusalem, célèbre l’Éternel! Sion, loue ton Dieu!
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Car il affermit les barres de tes portes, Il bénit tes fils au milieu de toi;
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Il rend la paix à ton territoire, Il te rassasie du meilleur froment.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
Il envoie ses ordres sur la terre: Sa parole court avec vitesse.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Il donne la neige comme de la laine, Il répand la gelée blanche comme de la cendre;
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Il lance sa glace par morceaux; Qui peut résister devant son froid?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Il envoie sa parole, et il les fond; Il fait souffler son vent, et les eaux coulent.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Il révèle sa parole à Jacob, Ses lois et ses ordonnances à Israël;
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
Il n’a pas agi de même pour toutes les nations, Et elles ne connaissent point ses ordonnances. Louez l’Éternel!
